Megszilárdította, mozdíthatatlanná tette, állandósította.

Na, az oldal utódját megtaláltam:) Abba ne hagyd a munkát:)

Mi lett azzal a fidelios oldallal, és annak anyagával, kedves cleofide? Mert részemről rengeteget tanultam belőle, és a zenei anyag folytatására is kíváncsi lennék, aminek egy részét annak idején megkaptam.

Van bizonyos szomorúság bennem. Adott egy állítólag pedagógus kollégám, regisztrál, fanyalog fórumtársunk értékes munkája felett, majd eltűnik. Egy tanár, aki fölényesen kezel mindenféle tudást, legyen az akár az övénél több. Egy tanár, aki azért siet, hogy konstatálja, ami szerinte rossz. Egy tanár, aki vissza se néz, nem érdekli, hogy igaza volt vagy se, netán gyáva, beismerni, ha tévedett. Egy tanár, aki embernek  is gyenge.

- Mi?!!!!!!!!!!!

- Mimi?

- 2????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kedves mimi2,

Tökéletesen egytértek felvetett kritikáddal.

Egy-két dolgot azonban szeretnék tisztázni, amely tényezők közül néhány talán segít a dolgok megértésében.

Mielőtt rátérnék hangsúlyoznám, hogy a kifogásolt kifejezéseket idézőjelben tudnám elképzelni, mivel mindkettőt speciális felhanggal alkalmaztam. A "bebetonozta" esetében ez az él a kárhoztató szarkazmus volt, míg a "minőségbiztosítás" esetében az agyonhasznált angol "quality assurance" mechanikus könyörtelenségének paródiája. De bármikor mondok 2-3 alkalmas szinonímát, ha óhajtod.

A kifogásolt mondatok:

A színházi-hangversenytermi repertoár bővülése megállt, bebetonozódott.

A színházi hangversenytermi repertoár nem bővült többé, a közönség igényét garantált sikerrel kielégítő slágerszámok gránittömbjét a kortárs szerzők dacos kísérletezése nem tudta kikezdeni.

A régizene alapvetően szolgáltató műfajú műzene volt, céhekbe szerveződött mesteremberek, majd kvalifikált alkalmazottak hozták létre, korlátozott művészi szabadsággal, de nagy műgonddal kialakított minőségbiztosítási rendszer keretein belül.

A régizene alapvetően szolgáltató műfajú műzene volt, céhekbe szerveződött mesteremberek, majd kvalifikált alkalmazottak hozták létre, korlátozott művészi szabadsággal. Azonban a zsenikultuszt megelőzően a szerzők függelmi viszonyokból fakadó kiszolgáltatottsága különösen hangsúlyossá tette, hogy művész képes-e tartósan a közönség tetszésének elnyerésére.

Nos a lényegre visszatérve. Vörösbeggyel évek óta szorgoskodunk a magunk amatőr módján a Fidelio régizenei vonalának erősítésén, mivel otthon azt tapasztaltam, hogy nyugat-európai viszonylatban ez a korszak háttérbe szorul. Tény túl sok poztitív visszajelézést nem kaptunk, ami egyértelműen utal arra, hogy munkánk szinvonala nem üti meg az elvárható mértéket. Vörösbegy optimista szemlélete és töretlen lelkesedése azonban az én szárnyaszegettségem ellenére keresztülvitte, hogy szeparált blogot alakítsunk ki. Ide kerültek korábbi fórumos hozzászólások anyagai kicsit feltupírozva, de természetesen nem a nyomtatott sajtó kihívásaival is megbírkózni képes minőségben. Mivel a blog immár legalább egy hónapja létezik és egyetlen visszajlzést sem kaptam felőle így valóban nemtörődöm és igénytelen a szövegezettsége, hiszen, többségében fórumos hozászólások hányaveti összehalápolásáról van szó. 

Korábban volt Fidelios oldalunk is, de azzal kapcsolatban sem kaptam egyetlen magyar visszajelzést sem éveken keresztül. Az a tucatnyi ember, aki megkeresett is külföldi volt és az oldalon található katalógusomból szemzegetve kért zenei anyagot tőlem.

A téma szakértői nem mi vagyunk, vannak ezzel kapcsolatosan referencia munkák (Batta András Opera című munkáját nemrég taglaltuk). Hogy miért ártottuk bele magunkat a témába? Nos, főként a régizenei kritikákat vettük górcső alá az utóbbi időben, mivel úgy gondoltuk, hogy a kritika speciális műfaj, ha valaki pennájára tűzi az előadók munkáját, akkor itt - kivételes módon - szinte hibátlan háttértudás és a saját munkához is rezzenéstelenül objektív viszonyulás kívánatos. Ennek kapcsán liebhaber fórumtársunk - teljes joggal - rávilágított arra, hogy ez üres szócséplés (bár véleményem szerint inkább meddő próbálkozás) és javasolta, hogy koncentráljunk egy blogra, ami láthatóan szintén sikertelen útkeresésnek bizonyult. Mivel időm roppant korlátozott, és pozitív érzelmi tartalékaim is végesek, így nem tudok öntelt, ostoba mitugrászként könnyedén átlendülni a csupa negatív visszajelzés felett. És az sem jelent semmit, hogy külföldi fórumokon hozsannázó hangvétellel találkozom, hiszen lássuk, be az otthoni cinikus mentalitás szűrője sokkkal nagyobb kihívás, mint a nyugati tespedt tolerancia.  

Utánakerestem, mivel lehetne helyettesíteni a bebetonozta szót. Nem találtam a helyzetet pontosabban leírót, de várom, mimi a javaslatodat.

Amúgy, kedves Mimi, amikor én erre a fórumra jöttem hat éve, izgalom és ünnepi érzés volt bennem, hogy megoszthatom végre a zenei élményeimet másokkal. Sose értettem azokat, akik azért regisztrálnak, hogy első mondatukkal bíráljanak másokat. Nekem ez olyan, mint részegen menni vendégségbe.

Drága jó Tann, bizakodom, hogy most csak átmeneti a baj, és jobbul majd a látásod. Szorítunk neked.

Kedves Mimi! Nem látok kivetnivalót abban, ha mai fogalmakkal (minőségbiztosítási rendszer) írjuk le letűnt idők jelenségeit, ily módon rámutatva, hogy nem a jelen újdonsága. A cikk állítást tartalmaz a minőségbiztosítást illetően, amit kétségbe vonsz. Tudnád ezt igazolni is? 

A "bebetonozás"-on esetleg lehetne vitatkozni, de nem azért mert politológiai műszó vagy zsargon volna. Általánosságban véve pedig a szerző nem épp nyelvi igénytelenségéről ismert. Egyszer egy Liszt-Bartók zongoraversenyen ülve az idős, feltehetően zenepedagógus szomszédom a fergeteges játék hallatán beírta az aktuális versenyző neve mellé a programba: "Tehetséges növendék." Most hasonlóképp érzem magam, kedves kolléga.

Isten áldjon kedves vörösbegyem

idáig hutztam a betegségem.de a szátaz makula legyözött

csak összevissza tudok firkálni.annak pedig nincs értelme..

ma mindent kipróbáltam. de erösebb a makula.ugyhogy

Isten veled.és mindent köszönök

tag maradok.de már hozzászóláyst nem vállalok

szia.és minden jót

Végh Dezsö

Nem tudom, hogy tartalmi vagy stilisztikai átdolgozáson esett - e át a fenti írás, de ami a stílust illeti, bizton mondhatom, hogy szerzője tovább gyúrhatta volna a textust.  Nagy kár, hogy a szövegkörnyezethez (tartalmi mondanivalóhoz) nem megfelelő stíluseszközöket használt. Sajnálatos tévedését szeretném eloszlatni azzal a rövidke megjegyzésemmel, hogy a mai, szakmai zsargonnal megtűzdelt - egyébként tartalmilag jól összefogott, szerkesztett - rövid írása nem kerül közelebb a fiatalabb generációkhoz azzal, hogy "minőségbiztosítási rendszerrel" terheli meg a régizenei szolgáltatást, "bebetonozza" a repertoárt stb. A régizene a maga korában valóban szolgáltatásként (is) működött, de a korszellemnek megfelelően nem volt szükség mindőségbiztosításra. Mint ahogy a száz évvel ezelőtti repertoár is nehezen viseli a "bebetonozást", arról nem is beszélve, hogy az egy alig pár éve letűnt poltikai rendszer sajátosságaira jellemző műszó volt.  "Hogy kerül a csizma az asztalra"? Erről, biztosan, tanult a cikk írója is...

Üdv.: egy magyar szakos tanár, régizene - kedvelő.

Az írás némi átdolgozásaon esett át.

Kezdetben régizenei szerzők témái voltak a fórumon. Aztán megszületett a Barokkról - kötetlenül téma, majd reneszánsz párja is, hogy összefogja az érdeklődőket. 2006-ban elindult a Cleo-féle projekt és a Barokk esztergapad hozzá, ami újabb mérföldkő. A Régizene blog reményeim szerint fontos szerep tölthet be a régizene népszerűsítésében.

Annak érdekében, hogy a blogot gazdag tartalommal tudjuk megtölteni, várjuk minden tenni akaró jelentkezését hírekkel, programelőzetesekkkel, kritikákkal, cikkekkel, zenészek és zenei társulatok bemutatásával, interjúkkal stb.

Bízunk abban is, hogy a Fidelio megjeleníti itt minden régizenei hírét.

Megszületett a Régizene blog, ami új fejezet a régizenét támogató közösségünk életében és ami közös akaratból született. Köszönet érte a Fideliónak és Cleónak a méltó ajánlásért.

A szerkesztőség kérésének megfelelően, amíg a próbaüzem tart, rajtam keresztül küldjük a régizenei híreket, programokat, cikkeket stb., és ők teszik föl.