Speer írásainak fakszimiléje hozzáférhető itten:

http://sunny.biblio.etc.tu-bs.de:8080/DB=2/LNG=DU/CMD?ACT=SRCHA&IKT=1016&SRT=YOP&TRM=per%20speer,%20daniel+and+mat+o

egy kis hangzóanyag a heynal (hajnal-nóta) témában: Heynal Krakowska

http://www.youtube.com/watch?v=CdG2jcwgu_g&feature=related

mindenki trombitásként kezdi (ld Zempléniéket), de a kürtösök továbbtanulnak... :))  úgyhogy nyugodtan húzd ki magad...

Üdv!

KÖSZI SZÉPEN mindkét beírásodat! Az előbbit én is ismerem, de nem akartam túl hosszúra nyújtani és az arányokat felborítani

A Speer-t külön köszönöm, viszont szerintem jó lenne, ha ebből lenne egy cikk is ! A trombitához nem értek, én csak egy kürtös voltam...:))

és egy másik, amely az 1600-as évek második felének fúvóskultúrájához adalék:

DANIEL SPEER (1636-1707) - aki Magyarországon tanult meg trombitálni

Daniel Speer zenei alkotásain kívül, négy zenészregényt írt, melyek közül kettőnek a „Muzikalisch Türkischer Eulen-Spiegel”-nek (1688) és az „Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus”-nak (1683) magyar vonatkozásai is vannak. Mindkét mű névtelenül jelent meg és csak a 20. század zenetörténészei mutatták ki hogy mindkettő Daniel Speer alkotása, valamint azt is, hogy az „Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus” tulajdonképpen Speer életrajzi regénye. Mindkét regény számos magyar zenetörténeti fontosságú adatot tartalmaz. Számunkra –trombitások számára- különösen értékesek azok az adatok, melyek betekintést nyújtanak a 17. Század trombitásainak életébe.

A regény főhőse Simplicissimus (Speer). Életének csak a Magyarországon eltöltött éveivel fogunk foglalkozni. Daniel Speer életrajzi adatait ismerve 1655-ben jöhetett Magyarországra. Életregényében leírja, hogy tanulmányai után Homonnay János generális seregében harcolt a törökök ellen, fogságba esik, de hamarosan kiváltják Ezután visszatér Erdélybe és Barcsay Ákos fejedelem szolgálatába állt (Barcsay 1658-ban lett erdélyi fejedelem). Simplicissimus 19 éves korában Lengyelországból, vándordiákokkal kerül Magyarországra Késmárk, Lőcse, Kisszeben, Bátrfa, Eperjes és Kassa városokba, de idézzük őt:

„Elhatároztam, hogy világfi leszek és 19. Évemben a fúvósművészetet, vagyis zeneművészetet még megtanulom: ezért az akkori lőcsei trombitás tanulóinasa, Szeben városában egy tanítómestert ajánlott, kire is hallgattam és Gyertyaszentelő táján tanulás végett elmentem…. Ajánlólevelemmel megérkeztem Szebenbe s a nevezett muzsikus, vagyis trombitás megörült nekem, mert éppen szüksége volt tanulóinasra és minthogy eléggé idős és értelmes voltam, három évre tandíj nélkül felvett, hogy a művészetet megtanuljam, de mindenféle házimunkát kellett végeznem, mint főzni, edényt öblíteni, mosni az eszközöket a szolgálóval a víz mellett, ahol az összes többi asszonyok mosnak, továbbá be-és kihordani….Másfél év múlva meghalt a tanítómesterem, és halálos ágyán nekem ajándékozta a hátralevő tanulóidőt: de más művésztársak ezt nem akarták elismerni, és ha legalább tudtam volna valamit, még csak boldogulhattam volna: de rövid tanulóidőt kapni és mit sem tudni, ezt nem lehetett megengedni: esténként és reggelenként a hadidobot verni és a trombitával nyikorogni eléggé tudtam ugyan, de ezen felül nem sokat”. Speer-Simplicissimus további tanulmányairól nem ír, de feltételezhetjük, hogy nagy jártasságra tehetett szert a trombita művészetében, melyet a későbbi idézetek bizonyítanak. De mit tudtunk meg eddigi életéből?

1, Daniel Speer Kisszebenben kezdte el zenei tanulmányait trombitán és dobon.

2, Lőcsén és Kisszebenben is volt trombitás mester.

3, A trombita tanítása a városi vagy udvari szolgálatban álló zenész számára jövedelmező

volt, hisz a növendékek tandíjat fizettek (ezt Simplicissimusnak elengedték).

4, A tanulási idő három év volt.

5, A mesternek joga volt bizonyos tanulmányi időt elengedni, ha ezzel a többi muzsikus is

egyetértett.

A kor muzsikusainak életére mutatnak rá a következő idézetek, melyek közül az elsőt leendő gazdája mondja: „ jó dolgod lesz nálam, holnap új mundért csináltatok neked és tíz napon belül elutazunk Erdélybe és Máramarosba atyámuram birtokaira: de útközben még egy előkelő esküvőre kell mennünk, ott jó borravalót is fogsz kapni és magad kitanult trombitásnak mondhatod” A borravaló számos más helyen is említi, tehát ez egy komoly jövedelem volt a tanulók és inasok számára.

A trombitások működési területei

1, Asztali-zenék.

A leggyakrabban az asztali-zenéknél találkozunk a trombitásokkal, ahol is szerepük kétirányú: egyrészt „fogásnótákat” játszottak. Minden ételnek megvolt a maga nótája, de idézzük Simplicissimust: „a magyar muzsikus minden fogáshoz, vagy traktamentumhoz a maga különleges nótáját, vagy szonátáját tudta játszani: így a savanyukáposztához a savanyukáposzta nótát, a lúdhoz a hús szonátát, pecsenye szonátát, vagy nótát a sülthöz, s következetesen minden fogáshoz egy különleges nótát” Másrészt amikor serlegeiket ajkaikhoz emelték „egészségre iváshoz” a trombitások „tust” fújtak. De idézzük Simplicissimust: „ hallod-e trombitás gyere el a mi főembereinkhez, és fújj iváskor egészségünkre, jó borravalót kaphatsz…. ahogyan néha egy fél vagy egész csöbör bort guritanak az asztalhoz és amíg a hordó folyik, minden egymásután „egészségre isszák” és közben folytatólag clarint és trombitát fújnak, valamint a hadidobokat ütik…. Sok szép ezüst és aranyozott kelyhük volt, amelyekből ittak:nekem derekasan kellett hozzá fújnom, amikor egymás egészségére ittak”. Barna István zenetudós feltételezése szerint tus fúváskor, az azonos hangolású hangszereiken a felhangsoron rendszertelenül végigszaladtak

2, Hajnal-fúvás.

„Nagyon korán felkeltem néhány hajnal-nótát fújtam, szokásom szerint és egy pergő hármas dalocskával fejeztem be, amelynek hallása az egész udvart megörvendeztette…. Német módra egy „dikedank”-ot és egy „dikedikedank”-ot játszottam, ami ezeknek az embereknek oly idegenszerűnek tűnt, hogy mind csendben álltak és az én német, majd később lengyel dalocskámat hallgatták”. Ujfalussy József szerint a „dikedank” és „dikedikedank” trombitatechnikai kifejezések, az u.n. kettős és hármas nyelvtechnika játékos szövegesítése. A Vietórisz kódex trombita darabjai közt is találunk egy „hagnal” nótát, melyet Szabolcsi Bence közre is adott a XVII. Század magyar világi dallamai című kiadványában

3. Ünnepi-zene.

Simplicissimus elmeséli a kassai főbíróválasztás szokásait is:” a főbírót a két legfelső tanácsúr egy időközben odakészített székhez vezeti, hogy leüljön, a városi trombitások pedig a hadidobokat és a trombitákat szólaltatták meg…. egy alkalommal amikor 20 trombitás jött össze egy főnemesi esküvőn, az udvarban egy különleges theatrumon álltunk és fújtunk”. A theatrum amelyről itt szó esik nem más mint az a bizonyos „Pfeifer-Stuhl” a trombitásemelvény, amelyről más külföldi és hazai források is beszámolnak. A trombitások és dobosok valamennyi nagyobb ünnepség alkalmával .rendszerint nagy számban szerepelnek ( vendégek érkezése, alapkőletétel, templomszentelés, esküvő, beiktatások stb.).

4, Gyász-zene.

„Felsőmagyarországon és Erdélyben is a magyar főurak és püspökök ugyancsak díszesen szokták.eltemettetni magukat, ilyenkor a hadidobokat kendővel bevonva s a trombitákat szordinókkal eltömítve (tompítva) kell használni”. Ebben a leírásban meglepőnek tűnik Simplicissimus számára., az egyébként már régóta ismert és használt instrumentális hatás. Nyugateurópában és a Dunántúlon ez egy bevett szokás volt, melyről számos feljegyzés található.

5, Hadi-zene.

A regény háborús jeleneteket leíró részeiben gyakran találunk utalásokat a hadimuzsikusokra vonatkozóan. Ezekből az derül ki, hogy a zenészek közül csupán a trombitások és dobosok vettek részt a hadi-zenében, a csatákban. A lovas-dobosok szokását a törököktől vették át, de ők dobjaikat a tevék hátára erősítették

A trombitások többnyire külföldi, német és lengyel darabokat játszottak. A korabeli trombitajáték kétféle volt: az egyik az u.n. „Setzmanier” amely a szerző által előírt szólam hiteles visszaadásából állt. A másik az u.n. „Spielmanier”, ilyenkor a játékos rögtönzésszerüen ad elő, és szólamában csupán jelek utalnak a dallam vázára. A trombitálás művészetének csúcspontja a „Clarinblasen”, ahol a trombitás a billentyű nélküli hangszerén, a természetes trombitán csak a legmagasabb hangokat veszi igénybe ( a nyolcadig felhangtól felfelé), és így diatónikus és kromatikus dallamokat is képes megszólaltatni

Daniel Speer „Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus” című életregénye segitségével sikerült jobban megismerkedni a 17. Századbeli Magyarország trombitásainak életével, munkakörülményeivel, és művészetük területeivel

/Varasdy Frigyes/

egy kis vidám kiegészítés Sopron zenei életéhez Varasdy Frigyes, a ZAK nyugállományú professzora összeállításában. Megjelent a Trombitás Szövetség Piszton c. lapjában.

A SOPRONI TORONYZENÉSZEK ÉLETÉBŐL

Sopron jelképe – a mai belvárosban levő – tűztorony. Az Árpádkori román stílusú alapra feltehetően a 15. században épült az erkélyes reneszánsz torony, amely a következő háromszáz évben a toronymesterek, majd a toronyzenészek munkahelyévé, és otthonává vált.

1527 május 24-és fogadták fel / eddigi ismereteink szerint / az első toronyzenészt és annak fiát: „ Keresztjáró napok előtti pénteken N. toronyzenészt és fiát a polgármester, a bíró úr és a tanács többi tagja a toronyzenészi szolgálatra egy évi időtartamra felvették. Ezután esküt tettek, engedelmességet és kitartó hűséget ígértek a tanácsnak, hogy odaadóan őrködnek éjjel és nappal, az érkezőket és távozókat pedig trombitaszóval köszöntik, tűz és egyéb baj esetén kötelességüknek megfelelően járnak el”.

Sajnálatosan nem egyszer előfordult, hogy a toronymester nem megfelelően látta el szolgálatát. Idézet Bárdos Kornél tanulmányából: „ 1536. július 23-án Adler Györgyöt, II. Lajos király volt zenészét szerződtették. Tudásával, muzsikálásával nem is volt baj, de annál több bohém viselkedésével. A közgyűlés 1537-ben már felsorolja kifogásait, és kéri a tanács erélyes fellépését: ahelyett, hogy a toronyban őrködne, kocsmákba jár, mindenfelé sétálgat: idegeneket felvisz a toronyba és ott velük éjszakai mulatságokat rendez. A panaszok évről évre ismétlődnek, sőt nőnek is: 1539-ben már a megbüntetését is követelik és felróják neki, hogy pálinka főzéssel és zabkereskedelemmel foglalkozik / pálinkát ma is főznek egyes trombitások, de zabkereskedelemmel nem foglalkoznak” Varasdy” /. Gorombaságát sem tudják elhallgatni: az elmúlt Szent György napkor György tímár jóindulattal megintette, ne olyan későn fújjon trombitájába, amikor lovas katonák már a város kapuja előtt állanak. Erre ő lekiabált a toronyból és pestises kutyának nevezte György tímárt. Mindezek ellenére a tanács zenei értéke miatt kitartott mellette. Ezután nemsokára börtönbe zárták, boszorkányság gyanújával. Zenei múltjára való tekintettel hamarosan kiengedték De nem volt sokáig szabadlábon, mert a polgármester újból börtönbe záratta. Felesége Ferdinánk király közbenjárását kéri férje kiszabadítására. Kiszabadulása után a polgármester haragja elöl Bécsbe menekül.”

1549. április 8-án a salzburgi Weinangl Orbánt és három legényét fogadják fel toronyzenésznek. Szerződésük szövege teljes egészében fennmaradt, e szerint mind a négyen a tűztoronyban fognak lakni. Kötelességeik:

1, Reggel, délben és este az időszaknak megfelelően vagy ahogy a polgármester úr

kívánja, a belső, majd a külső város irányába játszanak hangszerükön, és ezt minden

alkalommal háromszor ismételjék meg.

2, Nappal és éjjel szorgalmasan őrködjenek. Az éjszakai őrség idején óránként

jelezzék trombitájukkal az időt. Nézzenek végig több alkalommal a belvároson és a

külvároson, nem támadt-e valahol tűz.

3, Trombitával adjanak jelt, ha háromnál több lovas közeledik a város felé, vagy

elhalad a város mellett. Amennyiben hasonlóan nagyobb úr érkezne kíséretével

akkor négyszólamú zenével fogadják

4, A polgármester úr előzetes tudtával hangszereikkel borravaló fejében szolgálatába

állhatnak ilyen és más uraknak azzal a feltétellel, hogy egy kapuőrt állítanak a

toronyba őrségre.

5, A polgármester úr beleegyezésével eljárhatnak hangszereikkel karácsony táján

újévet köszönteni, vagy lakodalmakon játszani díjazás mellett, de a toronyőri

szolgálatról ilyenkor sem feledkezhetnek el.

6, Ha nagyobb csapat lovagol el a város mellett, vagy jön be a városba, hangszerük

megfújásán kívül a piros-fehér zászlót is tűzzék ki abban az irányban, ahonnan

érkeznek.

7, Akár a belső, akár a külső városban támad tűz, doboláson kívül nappal piros

zászlóval, éjjel pedig égő lámpással jelezzék a tűz irányát, hogy a megfelelő helyre

küldhessék a segítséget.

8, Ügyeljenek figyelmesen a toronyórára. A szükség szerint húzzák fel, és ha baja

esik, jelentsék.

9. A bormérések kikiáltása is az ő feladatuk. A régi szokásnak megfelelően a

toronyból hirdessék ki mindegyik bormérést kétszer a város felé, kétszer a

külváros irányába.

10, A polgármester úr engedélye nélkül senki sem töltheti az éjszakát a tornyon kívül.

11. Napközben csak ketten hagyhatják el a tornyot, és engedély nélkül idegent sem

vihetnek fel.

12, Minden tekintetben a polgármester úr a bíró úr, a tanács és a választó község javát

és hasznát tartsák szem előtt, óvják, védjék őket mindenfajta kártól és

tisztességtelen dologtól, hűséges, jámbor és igaz toronyzenészekhez illően

viselkedjenek mindenkor, ahogy majd a polgármester úr alkalmanként erre kioktatja

őket.

13, Mind a négyen heti két font négy soldius dénárt fognak kapni a városi kamarától,

évente karácsony körül lindeni posztóból készült hivatalos ruhát és a toronyban

tüzelőt. A tűz jelzése esetén egy font dénár a jutalmuk. A toronyóra felhúzásáért

és gondozásáért 10 mérő tiszta gabona a fizetésük. A bormérés kikiáltásáért minden

alkalommal két dénár jár nekik. Az éjjeli világításról az eddigi szokásnak

megfelelően a város gondoskodik

E szerződésből megtudhatjuk. Hogy szolgálatuk igencsak feszes volt, és azt is, hogy most már több szólamban is muzsikáltak, akár négy szólamban is. Jelentős változás, hogy ezután rész vehetnek a város zenei életében, külön díjazásért / az első „ haknik „/

1567-ben feljegyezték, hogy a böjti vásár előtti vasárnapon tartotta a tanács uzsonnával egybekötve Wurczer Gergely toronymester felvételének ünnepét. Ez alkalommal egy népi játékot adtak elő melyben közreműködtek a kórus és zenekar tagjai, hisz a város hivatalos zenészsének a toronymesternek ünneplésén ők sem hiányozhatnak.

Sajnos nemcsak ilyen emelkedett hangú ünnepségek alkalmával ír a krónika a trombitásokról: 1604-ben Lőb Gergely toronyzenész egyik legénye a kocsmában összeverekedett egy kötélverővel ki úgy megverte, hogy három hét után belehalt sérüléseibe. 1628-ban Kern Tóbiást azért bünteti meg a tanács, sőt börtönbe is küldi, mert az esküvőjén a zenészekkel az éjszaka bejárták a várost és trombitálásukkal felverték a lakókat.

1716-ban egy toronyzenész legény egy mészároslegénnyel verekedett össze és dulakodás közben kardjával megszúrta. A sérült meggyógyult, így a kardozó megúszta.

A 17. században az alábbi díjazás volt érvényben:

1, 12 birodalmi tallért fizessenek a legelőkelőbb menyegzőkért, amikor a

nászmenetet cinkel, harsonával, trombitával és egyéb hangszerekkel

kísérik a templomba és vissza. A zenekar részére nem tányéroznak.

2, Cinkkel, harsonával és hegedűvel kísérik a nászmenetet a közepes jellegű esküvőn.

Ilyenkor tányérozás nélkül nyolc birodalmi tallér, tányérozással öt birodalmi

Tallér legyen a díj.

3, Azokon a lakodalmakon, ahol csak hegedűvel muzsikálnak és a tányérozás is

szabad., három birodalmi tallért fizessenek

4, Ha nincs utcai muzsika és a vele járó pompa, sőt a tányérozás is szabad, három

birodalmi tallért fizessenek.

5, Az un. kapásmenyegzők díja egy forint legyen / szőlőkapások /.

Sopronban a mai Széchenyi tér helyén egy sétatér volt ahol a Sopronban állomásozó katonazenekar rendszeresen térzenét adott A térzenének olyan nagy sikere volt, hogy a város polgárai felvetették, ezentúl a toronyzenészek is itt tartsák meg hangversenyeiket. A tanács ezt elfogadta, s ezzel a toronyzene leköltözött a városba és így megkezdődött a toronyzene lassú elhalása.

/Varasdy Frigyes/

Jó lett az írás, Charpi.:)) Várjuk a folytatást.

Kedves vd, Charpi mindhármunkat leszavazta, magát is. Maradnak ezek a képek.:)))

Köszönöm szépen, jól esett....:))

Képek: jó lesz így, inkább, mint a fekete-fehér. A következő részhez lesz saját színes, végre megtaláltam, amit eddig nem...

ha elkülditek, feltöltöm az eredeti képeket szívesen, igazán megérdemli a cikk!

Méltó folytatás. Szívet melengetően láttató, gördülékeny, tény- és gondolatgazdag "bejegyzés". Hálásak lehetünk!

Charpi írásának folytatása. Charpi, a képeket a neten közzétettel váltottam fel, de mondd, ha így nem jó, akkor feltöltöm valahova a képeidet, közzéteszem, hogy be lehessen ileszteni.