Szerintem ez legfeljebb csak színezi a dolgot, illetve ront vagy javít a zeneszerző teljesítményén.

Meg persze megrendelői igények, illetve a megrendelő ízlésvilága, különösen, ha az műkedvelő táncos, vagy zenész/librettista volt, mint XIV Lajos, vagy Nagy Frigyes.

Igen ez frappáns.:)

Kedves mentorommal egyetértésre jutottunk abban, hogy nem nemzeti stílusok szabtak irányt, hanem sikeres iskolák. Ilyen értelemben kicsit elnagyolt olasz és francia operáról beszélni. Helyi törekvések mindenütt lehettek (nem volt globalizáció), legfeljebb egy erőteljesebb, sikeresebb áramlattal szemben alulmaradtak, mint amilyen a szinte mindent elsöprő itáliai iskola volt. Handel - ezt nem én mondom, mert ennyire okos nem vagyok - egy olasz- francia leromlott elegyet tett magáévá odahaza, mielőtt Itáliában kurrensebbet talált.

Bár a megfogalmazás nem volt szerencsés, kitartok amellett, hogy nem haszontalan felhívni arra a laikus figyelmet, hogy a jószerével itthon ismeretlen Myslivecek nem cseh zenét írt. A szerző talán egy-két mondattal kicsit jellemezhette volna az európai tendenciákat. 

Szerzőnk szerintem bement abba a zsákutcába, ami a műsorfüzetben is volt, ha jól emlékszem, mely szerint Mislivecek egyesek szerint a cseh opera atya, de olasz operákat írt. :)

köszönöm h70hu, igen, pontosan arra gondoltam...

Szerintem vidor arra gondolt, hogy abban az időben (Franciaországot leszámítva) mindenütt olasz operákat írtak a legkülönbözőbb nemzetiségű szerzők Szentpétervártól Lisszabonig, ezt a korszak operáiról minimális ismerettel rendelkező kritikusnak is illene tudni. Ha nem tudja, olvasson utána (kis vékony könyv, könyvtárban megvan, Szabolcsi Bence bácsi, Zene története, neadjisten mellé még az Európai virradat, az se sokkal vastagabb)

Tény, hogy a librettó az átlagosnál is gyengébb. Mondhatni rettenetesen gyenge. (A fordításban pedig valóban voltak szarvashibák.) Az is tény, hogy Myslivecek tisztes értékelésével adós maradt, ami megkerülhetetlen egy ennyire ismeretlen szerzőnél.

Nem értem vidor 3. pontját. Számtalan operaszerző olasz mintákat követett, amit ne tekintsünk magától értetődőnek, bármennyire erős hatást gyakorolt Európára. Myslivecek esetén pedig ez még igaz is.

A cikk szigorúan kritikus. Tény, hogy lehettek volna kicsit jobbak az énekesek, Creonte pedig rém gyenge volt. A hangfaji problémát is igaznak érzem Euristeo esetén. A rendezés szerintem is pokoli gyenge volt, a zenekar értékelése is tárgyilagos a cikkben: jó teljesítményít nyújtott. A karmester vtalán megérdemelte volna a dicséretet. Ezzel együtt is, az előadáson átütött Myslivecek zsenije. A konkrét mű nem kapta meg a kritikustól a zseniális jelzőt, talán joggal, de ettől a szerzőnek még bátran megítélhetjük, amittalán a cikk írója se sajnálna tőle.

Meg szerettem volna nézni legalább neten ezt az előadást, de egyszerűen nincs rá időm.

Nyilván muszáj volt neki valamit kiszenvednie, ha már kiküldték. Neki is ennyire futotta, nagyjából azért megvan az a szint, amit Creonte alakításában láttunk :D

azért az hihetetlen, hogy képzett szerzőnk 1. legelősorban is kifogásolja a történetkezelést (pedig van fogalma az oper seriáról), majd 2. megjegyzi, hogy nem is olyan rossz zene 3. kötelességének érzi leszögezni, hogy márpedig ez egy olasz opera, még ha cseh is a szerző. Mért nem lehet olyan cikket írni, melyen a súlyos hiátusok nem ütnek át?

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3681/josef-mysliveek-antigona-armel-operaverseny-es-fesztival-2011/

Gratulálunk a hölgynek. Újabb lendületet kapott a tanuláshoz, mert azért van mit.

Most olvasom a hírekben az Armel operaversenyről:

A legjobb női előadó a a portugál szoprán, Raquel Camarinha bizonyult, aki a svájci Theater Biel Solothurn produkciójában, Joseph Myslivecek Antigona című operájában mutatkozott be Ermioneként. Ez az előadás, Andreas Rosar rendezése érdemelte ki a közönségdíjat...

Halmozom, amikor van mit. Olykor hónapokon át aszályos a honi régizenei élet.

Látom, halmozod az élvezeteket: Mylivecek aztán rögtön Bartoli...

Valóban jó kis tömény opera, gyakorlatilag minden egyes ária után kijárt egy kiadós taps az énekeseknek. Ritka az ilyen, az operák közepe általában el szokott laposodni egy kicsit, de itt nem volt ilyen érzésem

A fontos régizenei eseményeken ott szoktam lenni, ha egy mód van.:)

Loriennek igaza van, Creonte annyi volt, amennyi. Mindig van egy leggyengébb láncszem, ő most kicsit annál is gyengébb volt. A mű azonban összességében merő élvezet, és a többi énekes ezt képes volt hallhatóvá is tenni. Tele van jó szerepekkel, Creontéjé is az.

A díszletre valóban nem érdemes szót vesztegetni, a videón amúgy elviselhetőbb, mint élőben.

Igazad van, de másodjára hallgatva még szembetűnőbb volt, és csúnyán belerondított az amúgy szép opera egészen szép előadásába (ráadásul két szép áriát rontott el)

Szerintem kár ennyire belemélyedni Creonte értékelésébe, ez a szerep egyszerűen nem jött össze :D

1:57-től még mélyebb mélypont....feketepont Creonte-nak

1:45:50 Antigona a szent "strike anywhere" gyufával meggyújtja az áldozati tüzet (csak hogy a rendezés gyöngyszemei se vesszenek el)