Közben utánanéztem ennek az előadásnak, a youtube-on is megtaláltam a kapcsolódó interjút, úgyhogy azt hiszem, ideje revideálni a korábbi álláspontomat (és persze elnézést kérni Vashegyi Györgytől, hogy látatlanba leszóltam az előadásukat)

Mentségemre szolgál az az ifjú(közép)koromban ért sokk, amit a Giulio Ceasare operaházi bemutatója alatt szenvedtem, és amit azóta sem tudtam kiheverni

Akkor jó eséllyel szünet után is lesz benn 10 ember?

Na jó, ez csak gonoszkodás volt :)

Már vagyunk 10-en, akik ambicionálják a közös operalátogatást.

Hmm, azért remélem, csak megoldjuk, hogy ne maradjon senki sem jegy nélkül. Az úgy nem az igazi.

Alapvetően én is örülök, ha valami jó kis barokkot adnak elő itthon, csak jó legyen. Mivel láttam már az Operában kritikán aluli minőségű barokk opera előadást, óvatos vagyok (Pedig Handelt könnyebb előadni a barokkban járatlanoknak is, mint Rameau-t)

Természetesen én szeretném a legjobban, ha alaptalanok lennének a félelmeim. Majd megmondjátok, milyen volt...

Kedves Pandolfi!

Az anyagi források mértéke itthon igen nagy probléma. Tervek hiúsulnak meg, kevesebb próbával kell fellépni, kevesebb a jó hangszer stb. Minden jóból kevesebb van, ha egyáltalán van.

Lorien, remélem, hogy Ti is ott lesztek, hogy utána okosabb légy. Próbálunk a három előadásnapból olyat megcélozni, hogy minél többen is legyünk a bandából, hátha az okossági átlag nő. (Lehet, hogy ennek érdekében én otthon maradok.:)))))))

Szerintem egyelőre öröljünk anak, hogy végre valami változás van. Jómagam nem is mertem volna remélni, hogy Rameau egyáltalán színre kerülhet. 

Másodszor pedig, várjuk meg, milyen lesz az előadás. Utána okosabbak leszünk :)

Bocsánat kedves vörösbegy! Tényleg nem gondolkodunk egyformán: felejtsd el, amiket írtam! Laár után: már bánom is, hogy szóltam.....! Véleményem szerint az anyagi források szűkössége első körben a legkisebb probléma...

További jó szurkolást nagy tisztelettel és elismeréssel!

Bocsánat, kedves Pandolfi! A szavaidból látom, hogy nem gondolkodunk egyformán.

1. A hazai barokk operajátszásnak szurkolója vagyok.

2 Nem gondolom és nem is mondtam, hogy Németh Pál vagy Vashegyi György próbálkozása volna szánalmas. Ők kihozzák a lehetőségeikből, amit tudnak, erről Németh legutóbbi Caldara-bemutatóján is meggyőződhettem, amit sugárzott a Duna Televízió is, és Vashegyi Hippolyte-ján is a MüPá-ban, ami élőben volt követhető a MüPa honlapján. Az anyagi források szűkössége sajnos ténykérdés, jobb kondíciók jobb eredményt hoznának több próbalehetőséget, jobb hangszereket, esetenként még jobb előadókat stb.

3. Megértem a tevékenységük jelentőségét idehaza .

4. Úgy látom, és ezt több tény igazolja, hogy kettejük tevékenysége külföldön is érdeklődésre tart számot - a CD-felvételek során túl is.

5. A szavaidból kivettem, hogy én vagyok az a laikus közönség, amelyiknek szerinted bármit le lehet tolni a torkán, mert vakon lelkesedik. Azért vagyunk ennek néhány ezren stabil közönsége, és hosszan lehetne sorolni azon muzsikusok, zeneértők nevét, akik minden fontosabb régizenei eseményen igyekeznek ott lenni, melyeken többek között az említett karmesterek dirigálnak. 

Na de kedves vörösbegy, hát hiszen  pont erről beszélek! Minden szavaddal egyetértek (majdnem:)). De akkor miből gondolod, hogy Rameau most másképp fog megvalósulni, mint ahogyan az általad is leírt eddigi szánalmas próbálkozások? A magyar barokk prominenseiről, akiket említesz, majd inkább privátban, mert ide nem való...:-)))Köszi a barokk iránti lelkesedést, de szakavatott előadásokhoz a zenészek oldaláról is több kellene...

Kedves Pandolfi!

Sok mindentől lehetünk boldogok. Mindenekelőtt attól, hogy végre Rameau műsoron van. Három alkalommal rugaszkodtak neki a Hippolyte-nak különböző helyeken az országban, különböző felállásban, mire végre az Operában is műsorra tűzik. Kétszer szcenírozva ment, és Kovalik Balázs volt a rendező, aki egyébként az Operaháznál dolgozott. Azt hiszem, mindkét előadás Németh Pál érdeme volt, de az utóbbi biztos. Egyszer pedig Vashegyi töltötte meg vele a Müpát a saját szervezésű bérleti előadásán - nem a Müpáén! -, végre tömegek előtt reflektorfénybe emelve a művet. 

Tán négy évig ígérgette az Opera, hogy műsorra veszi a Sersét, mire odáig jutottunk. Csak összahasonlításképp: a Theater an der Wien tavaly havonta vett olyan újabb műveket műsorra (főleg Handelt és Rameau-t), amikről a hazai közönség itthon még csak nem is hallott (nyilván tehetősebbek, hogy ezt a nemzetközi élvonalban álló karmesterekkel és énekesekkel teszik). Eközben az Opera zakatolt a maga unalomig ismételt zeneszerzőivel és műsorával körbe-körbe, mint egy rozsdás lokomotív.

Fischer Ádám annak idején hatalmas ígéretekkel foglalta el a székét az Operában, hogy eztán majd lesz barokk opera, mert az a szívügye. Öles betűkkel hirdette az újságcím, amikor oldalas interjút adott. Ha jól emlékszem, még Vashegyitől is elvette az operai feladatokat, akkora eget követelt magának. Nohát a szívügyéből nem lett semmi. Lehet mutogatni ide, meg oda, hogy miért nem lett, én mindenesetre nem fogadom el azt a magyarázatot, hogy az Opera állapota, helyzete, költségvetése így meg úgy. Nevetséges ürügy. Tessék minimálköltségvetésen előállítani díszletet, jelmezt, kelléket, tessék odaállítani -  inkább erre költve  - egy szalonképes énekes társulatot és zenekart, és menni fog. Ezt csinálja a Theater an der Wien is, nem a révületbe esett rendezők vízióit akarja eladni, mert abból indul ki, hogy a közönség zeneileg igényes, és nem puccos külsőségeket, drága technikát akar ott látni, mint nálunk volt a Sersében. Az Opera és Kovalik - már bocsánat - úgy viselkedett, mint azok a családok, akik hitelből megvették maguknak karácsonykor a plazmatévét. Csak épp rendelkezésükre állt közpénz, hogy úgy tehessenek, mintha gazdagok volnánk. Fenn az ernyő, nincsen kas. Szánalmas. Különösen, ha egy zenei intézményben a zenén próbálnak ennek fejében spórolni, és szerény tehetségű énekesek kapnak nagy szerepet - akiket aztán a kritika udvariasan feldicsér -, a zenekar pedig (elégséges próba híján ?) még az előadáson is csak ismerkedik a feladattal.

Mit mutat ez? Hogy az az állami intézmény, amelynek repertoárjával mintaadó módon élen kellene járnia, ahol közpénzen fizetett főállású zenészek dolgoznak, kullog a bátor magánkezdeményezések után, gyűlik a por a fejükre, és fel sem tűnik nekik, hogy Varsótól Sidneyig és Amerikáig mindenütt játszanak pl. barokk operát. (Ezért szoktam hírt adni arról, mi történik a szomszédos országok régizenei, mindenekelőtt operaéletében.) És ez az egész visszamutat a zenei képzésünkre az alapfokú művészetoktatástól az egyetemekig, a nemrég még monopol helyzetben lévő Zeneakadémiáig, az ott folyó képzésekig. Az, hogy régizenei képzés indult a ZAK-on, örvendetes, de vegyük észre, hogy ez többek közt annak az anomáliának a kiküszöbölésére történt, hogy a ZAK-on a rendes képzésben évszázadok egyszerűen kiestek a tananyagból, mert ugye a közhelyszintű, sematikus és érintőleges megközelítést nem mondhatjuk érdeminek. Nem egyszerűen a friss diplomás mondja azt a fórumosoknak, hogy végre hozzásegítették ahhoz, hogy egy teljes Biber-művet meghallgasson, hanem az oktató is azt mondja, hogy nincs ideje zenét hallgatni, amikor egyes barokk szerzők ismerete után kérdezősködsz. Elég elolvasni a MAB-nak készült, Dobszay-vezette látogató bizottság jelentésében a repertoárra vonatkozó rendkívül elmarasztaló megállapításokat. És ha valakiknek kétsége volna a jelentés e téren mutatott elfogulatlanságáról - a ZAK-on sokaknak van kétsége a jelentés egészének tárgyilagossága felől -, akkor meg kell nézni a Batta nevével fémjelzett Opera könyvet, ahová néhány nagy barokk szerző azért került be, mert Malina János becsempészte őket más szerzők tárgyalásába a könyv szerkezetét felrúgva, egyszerűen "lábjegyzetként" becsúsztatva" őket, és a legnagyobb francia barokk szerző, Rameau pl. egy mű tárgyalásáig érdemelt említést. Így azt kell mondanom, hogy lehet, hogy a legújabbkori operajátszás keresztmetszete szempontjából nem teljesen, de zenetörténeti áttekintés szempontból ez egy drága, pazar képeskönyv, semmi több.

Ezekben az összefüggésekben nézem, mit jelent ma Rameau az Operában.

Oké, legyen! Ha ezzel mindenki boldog, én nem szólok egy szót sem...Tényleg évek óta? Miért pont az Operában? ....én is évek óta várom, hogy valaki egy kibővített gigantikus csembalóval eljátssza Brahms d-moll zongoraversenyét nagyzenekarral....esetleg kihangosítással....

Kedves Pandolfi!

Évek óta várjuk, hogy Handelt, meg Rameau-t játsszanak az Operában. Elfogulatlanul nézve ezek bekövetkezte komoly fegyvertény a hazai zenei életben. Elfogulatlanul nézve.

Laikus vagyok. A közönség vagyok. A Hippolyte-ot ismertem már, amikor a Müpában hallottam. Az óhatatlan és a nem óhatatlan hibák ellenére is az előadáson átütött Rameau zenéjének a varázsa, és a közönség reakcióiból és számos visszajelzés alapján azt mondhatom neked, hogy a hallgatóság a hatása alá került, magával ragadták a hallottak. Engem is. Mondhatod, hogy a közönség manipulálható, oktondi és selejtes emberek spontán gyülekezete, de az előadás alkalmas volt a Rameau iránti érdeklődés felkeltésére, zenéjének élvezetére. 

A közönség mindent boldog meglepődéssel fogad, ha kellőképpen felkészítik az elvárt reakcióra:-)))!

legyen igazad az optimizmusoddal, bár nem tudom mire alapozod....innen nézve max. olyan lehet, mint egy bicajverseny: karikatúra....:-)

Nekem ebben az ügyben az számít, hogy végre egy kiváló Rameau-mű előadására sor kerül az Operában, és a MÜPA-beli előadás alapján ígéretesnek tartom a várható színvonalat is. Ott a közönség boldog meglepődéssel fogadta Rameau-t. Nagy dolog ez.

otthon......netről, vagy cd-ről.....:-)))

Szemet lecsukva kell hallgatni....:))

Szemet lecsukva kell hallgatni....:))

Vajon minek ez...? Annyi jó modern darab van...ezt sem értik jobban...semelyik oldalról...és azokhoz legalább lennének zenészek, akik felelősséggel és szakértelemmel elő tudnák adni...