Jim Hall & Pet Metheny
Az 1999-es lemez magyar vonatkozása, hogy az egyik dal Zoller Attila gitárművésznek állít emléket. Tovább...
ár: 3 600 Ft
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
Az 1999-es lemez magyar vonatkozása, hogy az egyik dal Zoller Attila gitárművésznek állít emléket. Tovább...
ár: 3 600 Ft
Van Caldara-téma.
Hallenberget én is épp ma hallgattam Rousset-val. Nem rossz.
Nem ebbe a topicba való, de meghallgattam a Caldarat. Ez sokkal kiválóbb zene - valóban.
Ann Hallenberget én is szeretem.
Egy bravúráriát írni is tudni kell, hogy az még előadható is legyen, meg élvezetes is:
http://youtu.be/p4EVNbHX1lI
Tudom, kedves Anton, tudom...:))
Tízezrek foglalkoztak zeneszerzéssel egy emberöltőn belül is, ki ezért, ki azért... Nehéz határvonalat húzni.
A megítélés azért is nehéz, mert nem mindenki tudott a különféle műfajokban ugyanazon szinten alkotni. (Akár felemlegethetjük akár Beethovent is, de erről már volt szó.)
Most a top közelében csemegézek: Caldara: Nigella et Tirsi a csodálatos Ann Hallenberg-gel.
Itt már nincs magamutogatás, ha még nem is haendeli drámaiság (vagy talán mégis), inkább tömör fogalmazás (Haendel ebből háromszor ekkora művet írt volna), viszont több műre elég ötletekkel
A Groovesharkon az egész album fenn van
Broschi távolsága láthatóan nagyobb Handeltől, mint Grauné vagy Porporáé, de azért több mint jó iparos, és ezt a kortársai is tudták. Ha többek közt Vivaldinak nem derogált lopni tőle, akkor csak talán nem volt a zeneirodalom Szabolcska Mihálya.:))))))))
A két lassú ária nagyon hasonlított egymásra. Talán a másodikban éreztem több spirituszt, bár az első hangszerelése is érdekes volt.
Az Ouverture, ha szigorú akarok lenni, azt mondom, hogy ihlet nélküli szócséplés minimális zenei anyagból - de ha nem akarok szigorú lenni, akkor sem tetszett. Néhány jó pillanat volt benne.
Ez egy termékeny kor zenei szempontból, és még a középszerű szerzők is élvezhetőt és szórakoztatót (helyenként kiemelkedőt) alkottak, de Broschi tényleg nem több annál. Úgy emlékszem, fel is hagyott a zeneszerzéssel, ahogy elmaradtak a sikerek, és teljesen más területre tért át.
charepentier - nem vagyok örök elégedetlen, legalábbis remélem, de kritikátlan sem tudok lenni:).
Ettől még örülök, hogy újra játszák Broschi műveit is.
http://www.youtube.com/watch?v=0qY2ejpvpr0
http://www.youtube.com/watch?v=Ifx0kLI3aRU&feature=results_main&playnext=1&list=PLE365BFF773A71C16
http://youtu.be/EJqUDzhBFr4
Értjük, kedves Anton,, de ha egyszer szórakoztat.....
Idegek lazítására nem mindig szerencsés egy mélységekbe betekintő dráma. Nem szabad mindent hideg kritikusi szemmel nézni, örök elégedetlenként. Kell egy kis "Mosoly országa"
Én is, ha "hulla" vagyok, kellően felcseszték benn az idegeimet, nem biztos, hogy a hősnő hosszas drámai hezitálására vágyom. Az ilyenre lelkileg készülni kell
Valószínűleg így is írta, mivel ez volt a célja. Nagy hangközű ugrások, skálázás fel-le, hosszan kitartott, egy levegővel átlagos énekes számára nehezen bírható díszítések, trillákkal megspékelve, a zenekar alárendelt, egyszerű, ismétlődő dallamokat játszik alá teljesen egyenletes ritmusban.
De ettől még jó (főleg Vivica Genaux előadásában, bár mástól még nem is hallottam)
Igen, észrevettem; de ettől még az ária nem lett több, mint egy innen-onnan összeollózott közhelygyűjtemény.
Aminek persze, hogy az a célja, hogy az énekes kvalitásait bemutassa, és nem is ez a gond, hanem hogy lehet ezt művészettel is csinálni, és lehet így is. Mintha lista készült volna Farinelli technikai bravúrjairól, és komponálás közben egyenként pipálta volna ki őket, hogy "na, ezt is beletettem, ezt is, még az hiányzik" stb. Van itt minden, végeláthatatlan koloratúra, gyors skálák, trillák, hangszeres indíttatású figuráció, meredek hangközugrások.
És én is szeretem a virtuóz áriákat, vörösbegy, persze, hogy lázba hozzák az embert, de ez az ária puszta külsőség.
Nem hiszem el, hogy ezt nem érzitek:).
A díszítés időnként trombitára emlékeztet, ami a bataglia-hoz kapcsolódhat tematikailag (trombitajelek a csatatéren) Lásd még Figaro házassága Non piu andrai, vagy ugyanez vadászkürttel egy jobban hozzád illő példában, a Va tacito e nascosto-ban
És a másik fele?
:)))))
Csak neked -és persze csak most elárulom:
Parsifal nem én vagyok. Álcázom Magam(sic!).
P' Arzival egy híres arab orvos fia volt, akinek menekülnie kellett, mert az apja próbálta összebékíteni a Talmudot a Koránnal. Nos ez korán történt. A fél világot igába hajtó nagyvezírnek nem teszett a szent iszlám talmudosítása. Aranyzsinór. P'Arzivalnak menekülnie kellett és karib tengeren felcsapott kalóznak. Onnan is pucolnia kellett. Felúszott a Rajnán, ahol az ártatlan sellők bujtatták a szikák között. A derék teuton sellőknek tele volt a vízcipellőjük a drabális, szőke, kékszemű, bárdoltalan Siegfridekkel, Sigmundokkal és mindenféle hasonló lovagokkal, kapóra jött nekik az apátlan anyátlan, göndör feketehajú és szakállú kreol lovag. Aki persze nem vallotta meg nekik, hogy éppen menekülő kalóz, hanem mindenféle grálokról, mórókról, Sevilláról mesélt nekik. A sellőknek zene volt fülüknek a gaz Wotan király után ilyen mesebeli hősökről hallani. P'Arzi, mert ekkor már csak így becézték, megtiltotta nekik, hogy bármiről is kérdezzék -még azt se kérdezhették meg este, hogy megmosta-e a lábát? Amit akar elmond,de semmi kiváncsiskodás. Ebben maradtak.
Egyszer azonban beütött a krach -ahogy akkoriban mondták: megfogant az átok. Éppen békés villásreggelijüket költtöték egy békés zuhatag alatt, amikor a Sellők közé beépült Kundry ellágyulva, elvarázsolva a meghitt vilacsörömpöléstől, csak úgy udvariasan megkérdezte hősünktől, hogy kér-e még egy kis rajnai mézet a kenyerére? Hősünk éktelen haragra gerjedt, villáját úgy bevágta a zugó mellet tornyosuló kőrisfába, hogy az szinte kettéhasadt, dühében eltaposta a tüzet, szétkergette az azóta is károgó varjakat és nekivágott ismét a Rajnának.
Akkor vette fel a Parsifal nevet, azt festette magányos csónakjára. Az ideológia, a vizi és mindenféle egyéb rendőrség és a nők által üldözött, magányos, nem mindig búsképű lovag, kinek még egy Rozinantéje se nincsen.
Az ő neve és alakja alá bujtattam Magam, hát ennyi az én (fél) nevem igaz története.
http://www.youtube.com/watch?v=Aqu5ogH7xTo
Megvan ennek az áriának a szépsége. Én szeretem. Nem tudom, milyen "mondanivalóra" számítasz.
Ez az ária sematikus és üres. Sok dekor, de semmi mondanivaló.
Parsikám, csodálom, hogy benned ennyi öntudat van, neked lassan 130 éve meghurcolják a neved.
(((Ricardo Úr vajon tudja, hogy topikolták a nevét? És a személyiségi jogok? meg ilyesmik Aztán majd nézhetünk, hogy közgazdasági romlásba dönti az egész Fidit ))))
Ez így van. De ettől még kiváló szerző, és semmiképp nincs fényévekre lemaradva. Lehet, hogy a kritikus hölgy a csillagászati mértékegységeket nem ismeri?:)))
Azért ő egy paraszthajszállal le van maradva a többiek mögött. Kicsit sematikus, és szereti skáláztatni a testvérét.
Tanulságos a kottával együtt követni az áriát:
http://www.youtube.com/watch?v=iTLrVwz38hQ&feature=related
(néha olyan, mintha a hangok helyét is vonalzóval húzta volna, persze a végeredmény attól még jó lett)