A szeretet asztalánál

Beszámoló Dolhai Attila karácsonyi koncertjéről.

Sokatmondó a cím főleg, ha kiegészítem, hogy december 25., mindenki egyből a szeretet ünnepére gondol - a meghitt otthoni fészekre, a családra, a lágy zenére valamint a régi ízekre. Olyan érzése volt az embernek, mintha visszament volna az időben, jöttek elő az emlékek. Tényleg egy zenei körutazás volt az a délután. Szinte minden dalhoz köthető egy személyes gondolat, vagy hangulat. A jelen és a múlt találkozása, az új dalok pedig már a jövőre utalnak a megvalósítandó tervekre.

Pár gondolatban leírnám, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a 2 órás "zenei ízkavalkád".

A kezdés az Operett világa volt.

Bajadérból - Ó, Bajadérom - tökéletesen kiénekelt hangok, közben beugrott a kecskeméti előadás képei, az ott kötött valós barátságok, valamint a városban eltöltött 2 nap meghatározó pillanatai.

A Gipsyland-es rész meghozta a pezsgést. Visszarepített a Broadway fesztiválra, majd Székesfehérvárra egy remek hangulatú estére. Mindezek mellett, még az jutott eszembe, hogy Édesapám mennyire élvezné a Swing című számot, nagyon szereti ezt a zenei stílust. Mai napig emlegeti azt a fehérvári estét.

Újra feltöltött energiával ez az örömzenélés, mindenki arcán, tekintetén érezhető volt, hogy ez szívből jött. A közös éneklés már megszokott, ilyenkor azt érzi az ember, hogy nem is olyan borzalmas a hangja.

Majd ismét más vizekre eveztünk, eddig még nem hallott számok következtek. Mindegyik dalnak, megvan a maga hangulata, hogy milyen érzéseket vált ki belőlünk. Ismételten elgondolkodtató szövegek.

Éld át! Ez a szám, nekem telitalálat volt, a lázadó korszakomra emlékeztet, amikor kosár-és foci mérkőzésekre jártam. Előttem volt a csarnok és a focipálya, egy-egy győztes meccs hangulata, az izgalom, a feszültség és az öröm. Közös ünneplés a játékosokkal, de régen is volt.

Ragyogás szintén visszautazás a múltba. Álmodozás, visszaidézi a gyerekkort, érzem a szeretetet, a nyugalmat valamint a biztonságot. Nagynak érzem magam, és úgy gondolom, hogy semmi sem lehetetlen és elérhetetlen. Mindenkinek szüksége van az álmodozásra és ha pár percre is, de elfelejtse a valóságot főleg karácsonykor - a szeretetet ünnepén.

A varázsszőnyeg a musicalek világába repített tovább, ismert és közkedvelt dallamokat hallhattunk.

West Side Story: Maria, csodálatosan szólt. Szívem Sopronban járt és újra pörgött agyamban a soproni előadás pár kockája.

Mozart: az örök kedvenc. Remélem nemsokára újra játszani fogják, szüksége van az ember lelkének erre az előadásra. Visszarántja az embert a helyes útra, érzékelteti, ha valamiben esetleg túlzóak voltunk.

Rudolf a másik kedvenc, hasonlóakat tudok írni, mint Mozartról, néha jó volna újra átélni azokat az érzéseket.

Miss Saigon - friss emlék Sopronból, érzelmi hullámvasút. Központi téma az emberi kapcsolatok és érzések alakulása. Karácsonykor érdemes átgondolni, hogy miként viselkedünk családunkkal, barátainkkal.

A következő két szám egy vadabb világba kalauzol el minket, akár nevezhetnénk önfeledt bulizásnak és tombolásnak is.

Ismételten közös éneklés, sok-sok emlék, remélhetőleg mostantól már az Edda mellett, más koncertnek is törzshelyszíne lesz Agárd.

Zárásként a Hallelujah csodásan szólt, mely jelképesen a karácsonyfa csúcsdíszévé is vált.

Ráadásként pedig a Szabadság vándorai repített vissza minket a valóságba.

Igazán fűszeres, pikáns zenei utazás volt. Véleményem szerint mindenkinek megvan a saját története és sokan nosztalgiázták végig ezt a 2 órát.

Aminek kifejezetten örültem, hogy bármennyire is volt megszerkesztve és felépítve az egész koncert, még is érezhető volt Dolhai Attila személyisége. Belevitte a saját egyéniségét, huncutságát ettől volt olyan őszinte és természetes. Az apró hibák még oldottabbá tették a hangulatot. A közvetlen kétoldalú kommunikáció, pedig megalapozta a felhőtlen szórakozást.