Cleofide: A barokk opera színpadra állításának problémája

A barokk opera színpadra állításának problematikája lenne fókuszpontban, amihez ugyan nem várok ötleteket, de gondolatébresztőnek jó lesz. Barokk opera alatt most a romantika előtti színpadi zenés formákat értem így az opera mellett, a zenés betétes prozodikus operettelődök és a klasszicizmus formái is helyet kapnak.

A zenei reprezentáció immár elfogadottan a HIP. Na, de mi van a színpadon?

Milyen alternatívák lehetnek:

1. Purista, félig (sem) szcenírozott (gyakori).

2. A mű által megidézett kort reprodukálni igyekvő tradicionális (kihalóban).

3. Modern(kedő; túlnyomó többségben)

4. Teljesen korhű. Ez a cselekmény koráról a barokkban kialakult imázst reprodukálja (rendkívül ritka és költséges; ilyet én is csak kettőt láttam.) 

Bennem mindig felmerül, hogy a közönség annyira specialista és eltökélt, hogy az első (gyakorlatilag hangversenytermi) változat is mindig megfelelő. Számomra a legelfogadhatóbb a 4. verzió, ha van rá pénz, de ez biztos, hogy nem válik trenddé, és hosszabb távon inkább akadálya a széleskörű népszerűsödésnek.

A 2. változatot én is idejétmúltnak, sőt nevetségesnek tartom.

Valószínűleg a 3. marad a fő csapásirány. Ez minden zenés műfajba tartozó darabnál a közönség függvényében alakuló mozgásteret ad a rendezőknek. Ahol a közönség szavának súlya van (Verdi, Puccini, operett), a rendezők nem merik a fejükre idézni a publikum haragját. A művekre kiéhezetten váró Wagner-, barokk-, kortárs rajongók torkán azonban láthatóan bármit le lehet nyomni, a fenti művek esetében az önjelölt rendező géniuszok szabadon garázdálkodhatnak. Nincs konszenzus, zsinórmérték, referencia.

A gond ugyanis a következő. A rendezők, amikor ebbe a fába vágják a fejszéjüket a koncertszerű előadás publikum halmazát szeretnék bővíteni. Ehhez azonban más területek közönségéből kell csábítani nézőket, akik nem értenek semmit az idegen nyelven előadott zavaros (effektíve nem is létező, hiszen a színpadon többnyire nem történik semmi) cselekményből.

Tehát tulajdonképpen egy konfúz, nem létező valamivel kellene kitölteni 3 órát. Ha erre a forgatókönyvre tekintünk, akkor tényleg csak a gegek és a vetkőzés marad. De akkor mi történt a XVII. - XVIII. században? Hát pl. Itáliában a páholyokban a recitativók alatt elhúzták a függönyöket. Az angoloknál pedig nyúlfarknyira szabták az énekbeszédet.

Ez lenne az első lépés. Szakértő módon belenyúlni a zenei anyag hordalék részébe, a többit pedig jól követhetően feliratozni.

A háttér-díszlet lehetne egyszerű geometrikus, utalva a mimimalizált szereplő hierarchiára, és a háttére pedig a korábban 4. pontként vázolt korabeli képeket lehetne vetíteni.

A jelmezeket legolcsóbban XVII.-XVIII. századi ruházattal tudnám elképzelni (tele velük minden színház a Moliere és Mozart okán), a librettó hőseit velencei karneváli maszkok idézhetnék.

Az áriák allegóriái folyamatosan mehetnének a vetített háttéren, az áriák alatti cselekmény célratörő, rövidre fogott és adekvát (lehetőleg klasszikus gesztusnyelvű) legyen.

Az önálló zenekari számok balett betétes változata immár elfogadott és üdvözlendő.

A recitativók alatti cselekmény a legproblémásabb. Ilyenkor a szöveg ugyanis nem "képes", ráadásul divergens. Mivel a magyar fordítás inkoherens lenne, marad a felirat és kifejező kiváló színészi képességeket igénylő játék. A rendező számára ez lenne a legnagyobb kihívás: ilyenkor bejátszatni a színpadot.

Természetesen anyagi lehetőségek függvényében a masinéria "deus ex machina"  jellegű belibbenésekre is módot adhatna, megfelelő kellékekkel.

2011 © Minden jog fenntartva 

Cleofide írásai:

A régizenéről - melyben a régizene meghatározását adja

Miért is lenne nehéz egészséges, informatív operai repertoárt kialakítani? - melyben a hazai operai repertoár kialakításához kínál szempontokat

A barokk opera és az ellenreformáció - melyben arra világít rá, miképp hatott ellenreformáció az opera műfajára

Az angol opera kezdetei - melyben az angol opera megszületésének időszakát rajzolja meg

Az oratóriumok felbukkanásának lehetséges motívumai Händel munkásságában - melyben hipotézist fogalmaz meg Ruth Smith zenetörténeti fejtegetésével szemben

Zeneszerzők élete és működése a nyugati típusú zene kezdetétől a kora romantikáig - Innen egy több éve folyó, még nem lezárt projekt részeként elérhetők a jelzett időszak európai rangú szerzőinek életrajza, fontosabb művei, életművének értékelése, sok esetben először magyarul.

A zenekritikáról - melyben a zenekritika feladatairól, lehetőségeiről és korlátairól, a zenekritika és a kortárs zene viszonyáról beszél

Elfeledett nemzedékek - melyben azokról ír, akik az egyes országokban előálló intellektuális vákuumot kitöltötték nagy komponistagenerációk közötti űrök idején

Vivaldiról - aki a tökéletes és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz

A preromantikus olasz stílusú opera három nagy korszaka - személyes megközelítésben

A barokk opera színpadra állításának problémája - a jelenkori interpretáció lehetőségeiről

Händelről - kvalitásairól, operai koncepciójáról