Takács Szilvia fortepiano estje J. Haydn és G. Albrechtsberger műveiből

2011. november 19. Győr, 20. Budapest, Nádor Terem, este 7 órakor

1. G. Albrechtsberger: B-dúr concerto

2. J. Haydn: Genzinger zongoraszonáta

- - -

3. J. Haydn: E-dúr trió

4. J. Haydn: F-dúr concerto

 

Közreműködik:

Vitárius Piroska - hegedű

Karasszon Dénes - gordonka

A Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken

 

Albrechtsberger, Johann Georg (1736. február 3., Klosterneuburg – 1809. március 7., Bécs) Osztrák orgonista, zeneszerző, zenetudós és tanár. Zenét mint kóristafiú, szülővárosában, majd a melki apátságban tanult Emmerling irányításával. A fiú gyönyörű hangja I. Lipót elismerését is kiérdemelte, aki egy aranydukáttal jutalmazta. Később II: József mint koronaherceg találkozott vele és felajánlotta számára az udvari orgonista állást annak megüresedése esetén. Melkben módja volt Caldara, Fux, Pergolesi, Händel és Graun műveinek tanulmányozására, és korának egyik legképzettebb zenetudósa lett. Tizenkét év szolgálat után 1755-ben a Győri Püspökség alkalmazásába került mint orgonista és zeneszerző (a püspökség könytára Albrechstberger műveinek kincsesbányája). Bécsben folytatta tanulmányait, ahol korának egyik legjelesebb orgonistája, Mann vette védőszárnyai alá, és itt barátságot kötött Gassmannal, Joseph és Michel Haydnnel is. 1772-ben II. József ígéretéhez híven udvari orgonistává nevezte ki. 1792-ben pedig a Stephansdom zenei vezetője lett, ahol mint korának egyik legjelentősebb zeneteoretikusa kiváló tanítványok sorát vonzotta. Többek között nála tanult egy ideig Beethoven (1794 és 1795 között), Hummel, Moscheles, Weigl, Seyfried és Eybler is. Legjelentősebb elméleti munkája a Gründliche Anweisung zur Composition. Eredményeit külhonban is elismerték, a Svéd Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta 1798-ban.

Zenéje kezdetben Fux hatását mutatja, majd a polifóniától eltávolodva a kor szimfónistáinak homofón kompoziciós technikáját tette magáévá. Munkáinak (261 opus) többsége csak kéziratban maradt fenn, mindössze 27 jelent meg nyomtatásban. Hangszeres darabokat [(orgona prelúdiumok (Christus ist erstanden), fúgák, zongoraszonáták, partiták (Partita for harp and orchestra-Menuet), vonósnégyesek, szimfóniák, versenyművek (Concerto for organ and orchestra–Allegro)], és egyházi vokális műveket (misék, Te Deumok stb.) egyaránt alkotott. Arányos, technikailag korrekt, átgondolt kompozíciói a kor jelentékeny német zeneszerzői közé emelik, bár a művei tükrözte invenció nem vetélkedhet legnagyobb kortársainak (C. P. E. Bach, J. C. Bach, C. Stamitz, J. Haydn) zenei leleményeivel. Művészeti vezető: Németh Pál

Böngésszen kulcsszavak segítségével!

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.

régizene.fidelio.hu

 

Ajánlás

A Régizenei blog célja, hogy a témával kapcsolatos információk tárháza legyen, megkönnyítve a rajongók, rendszeres és alkalmi érdeklődők dolgát, hogy azoknak a blog kezdeményezőivel ellentétben ne kelljen éveket tölteniük a témában szükséges elmélyüléshez vezető út buktatóinak kerülgetésével. Tovább

 

TARTALOMJEGYZÉK

 

  

  

Mit értünk régizenén?

1. A régizene alapvetően szolgáltató műfajú műzene volt, céhekbe szerveződött mesteremberek, majd kvalifikált alkalmazottak hozták létre, korlátozott művészi szabadsággal, de nagy műgonddal kialakított minőségbiztosítási rendszer keretein belül.

2. A régizene ideáljai akár a reneszánsz, akár a barokk, akár a klasszicista zenét nézzük, főként elvont, allegorikus antik jelképekben manifesztálódnak, s igen kötött, mai szemmel abszurd, néha groteszk formát öltenek.

3. Természetesen sajátos előadási tényezők is együtt járnak a régizene felélesztésével, hiszen ezeket a műveket speciális hangszereken (natúr rézfúvósok, bélhúros vonósok), illetve különleges énekesekkel (kasztráltak, kontratenorok stb.) adták elő. Ezért is adódik önként a korszak határvonalaként az 1824, mely az utolsó kasztrált főszereplős opera (Meyerbeer: Il crociato in Egitto) bemutatójának éve. Nota bene ez majdnem egybeesik a klasszicizmus és a romantika határmezsgyéje két óriásának elhunytával (Beethoven: 1827, Schubert: 1828). A korszak vezető operaszerzője, Rossini elkötelezett híve volt a kasztráltaknak visszaemlékezései alapján. A barbár szokás kihalása miatt azonban ritkán volt alkalma ilyen énekesek számára írni. Az Aureliano in Palmira (1814, főszerepét a fenti Meyerbeer opera főszereplője, Velluti énekelte) után opera seriáinak férfi főszerepét kénytelen-kelletlen mezzoszopránokra írta át.

  

Ajánlott linkek

baroque.hu

Szerzők életrajzai

Régizenei témák a Fidelión

Tanulmányok, fontos cikkek a Régizenei blogon

Régizenei előadók honlapjai

Régizenét játszó intézmények honlapjai

Operone

Oxford Music Online

Grove Music Online

Medieval.org

IMSLP / Petrucci Music Library

ChoralWiki, home of the Choral Public Domain Library

  

  

Régizenei fórumok

  

Alte Musik