Magyar Állami Operaház
1 HozzászólásJanuár 28-ától újra színpadon a Nemzeti Balett egyik legszórakoztatóbb műsorszáma A rosszul őrzött lány című balett.
A színes, könnyed előadás arra is alkalmas, hogy a legfiatalabb korosztályt észrevétlenül vezessük be a balettművészet varázsába, hiszen a vidám történet látványvilágában is vonzza a gyerekszemeket. A tanyasi udvarház szérűjén kakas és tyúkok kapirgálnak, de élő póniló is beporoszkál a színpadra. Az állatsereglet mellett egy sor igen rokonszenves figurával találkozhatunk. Ki ne szorítana Lise-nek, hogy anyja tiltása ellenére hozzámehessen a szegény Colas-hoz? A másik kérő, Alain, együgyű és habókos, Simone anyó, a tehetős özvegy szerepét pedig férfi táncos alakítja, jelenléte ettől lesz nagyszerűen szórakoztató. Frederick Ashton koreográfiájában az igényes táncanyag mellé megkapjuk a karakterekből és helyzetkomikumból eredő humor minden poénját. A Magyar Nemzeti Balett kiváló szólistáinak előadásában nyolc alkalommal, kettős szereposztásban játssza a darabot a Magyar Állami Operaház. A főbb szerepekben Komarov Alexandr és Bajári Levente, Felméry Lili és Radinya Dace, valamint Medvecz József és Bakó Máté.
Elküldöm
Január 28-án délelőtt az egyik kedvenc balettomat láttam az Operaházban: a Rosszul őrzött lányt. Nagyon jó hangulatú előadás volt, remek alakításokkal. A legjobban Koháry István Alain-je tetszett. Nála nincsenek véletlenek, minden a helyén van, mindennek van értelme, amellett, hogy remekül mozog. Szintén lenyűgöző volt Felméry Lili Lise szerepében. Ez sokkal inkább neki való, mint a Giselle. Egyedül a nagy pas de deux legvégén, a cipő orrával végigkopogott diagonális lépéssorban nem éreztem, hogy ura lenne a helyzetnek. Mindenhol máshol tüneményes, igazi profi alakítás volt. Medvecz József Colas-ként egy kicsit még "izgalmas" alakítást nyújtott. Úgy értem, még izgulni kell érte, hogy végig bírja csinálni, mert még nem teljesen az övé, bár nagyon jó úton halad. Az emelések tökéletesek, a szólórészek korrektek. Játszani is tud, bár néha kissé egysíkú, nem elég vagány. Amikor a mezőn becsapja a társaságot azzal, hogy nagy meghajlással köszönti a baromfiól közelgő kis csapatát, nem teszi világossá, hogy ez csak tréfa volt (ezt a részt egyedül Bakó Máténál lehet érteni). A nagy pas de deux-ben azután elfogy a szufla és a tánctudás. Amikor hazaértem, direkt megnéztem a youtube-on elérhető 1973-as Erkel színházi előadás ide vonatkozó részletét (Róna Viktorral), és akkor látszott igazán a különbség, egy egész sor bonyolult lépéssor kimaradt, a forgások egyszerűsödtek...vagyis még mindig van mit tanulni a régiektől, legalábbis ami a tánctudást illeti. Ugyanezt éreztem Komarov Alekszandr Simonéjával kapcsolatban is. Kiváló színész, az embernek kicsordul a könnye,...de az Isten szerelmére: miért nem tanítják meg szteppelni? A clog dance a szerep csúcspontja, az egyetlen igazi szóló! Világsiker lehetne, ha hallanánk a fapapucs kopogását! Mindezzel együtt felejthetetlen élmény ez a darab, szerintem minden gyereknek látnia kellene! Talán szebb világban élhetnénk! Ajánlom mindenkinek.