Képzelet, mese, dal,

rajzok, bábok, a

latinok valamit tudnak

- tudjuk Cervantes óta

mese gyerekeknek, felnőtteknek

Ortega, Unamuno

Goya

http://www.youtube.com/watch?v=U8Dx4OtwdhY

és a magyarok

- itt az idő, hogy-kis- elnézést kérjek Fige Attilától, akit egyszer behurcoltam a vicces topikba

http://www.fidelio.hu/gyerek/interju/fige_attila_a_szinhaz_osszmuveszetiseget_kerestem

bábok -

- amit 45 éve nem láttam:

http://www.youtube.com/watch?v=qbwUoWQNkAw

-és amit még soha:

http://www.youtube.com/watch?v=nFNl6D75Jxo

mesék

Mivel Begy nem csipázza a névtelen lájkolást kénytelen vagyok (valamelyik)  nevemmel vállalni.

Bizony itt a művészet eredetéről, a művészet gyökereiről van szó: fantázia, képzelet, mese, játék.

Innen már rég elszakadtunk. Elidegenedtünk legfontosabb gyökereinktől. Azt hisszük, hogy csak az a művészet, ami a METBől, a Viperaházból vagy a Homokozóból árad felénk. (Az ostobábbak lemaradnak  a kereskedelmi szemétnél, de róluk itt nem fecséreljük a szót /és az alvásból kikanyarintot időt/).

Biztos félünk is. Nem merünk szembenézni magunkkal. Egyszerűbb beülni a MÜPÁba vagy leülni egy CD-t meghallgatni, mint valami művészetben részt venni. Bábjátékban - vagy felnőttek pl. performance-ban. Vagy táncokban. Félünk szembenézni magunkkal, multunkkal.

Játék közben esetleg rádöbbenünk arra, hogy mik is vagyunk tulajdonképpen - és akkor  így vagy úgy nem tudunk beleilleszkedni/ visszazökkenni a társadalmi szemétbe. Leülünk a nézőtérre és "küzdjenek" a hivatásosok -akik ugye megélhetési /iparűzési szinten művelik a steril művészetet. Nem harc, hanem mutatvány- pankráció szinten. Minden meg van beszélve, le van sakkozva stb.

Vagy valami ilyesmi. Meg hátigenrozi. Kacu!

 http://www.youtube.com/watch?v=kRt2sRyup6A&ob=av2n

Itt egy vele készült interjú, 2005-ből. Kár, hogy a halálával megszakadt ez az értékes hagyomány. Nyugodjék békében.

http://gyerekszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=595:kemeny-henrik-bota-gabor-riport

Csodálatos kis ember volt ő. El se lehet képzelni másként, olyan életpálya volt az övé. Gyermeki tisztaságú igazságok rendkívül sallangmentes, puritán, minden mesterkéltségtől mentes játékban. Rajta nőttünk fel.

Hol itt, hol ott botolhatott belé a bámész nép hétvégeken. Láttam-hallottam őt a Városligetben, a Millenáris Park átadási ünnepségén is. Pillanatok alatt felállítható kis bábjátékos bódé, amibe ez a pöttöm, kedves kis ember könnyeden belefért, tüsténkedett, és hamarosan kezdődött is a kisgyerekeket hamar magával ragadó mulatságos játék. Egy teljes emberéleten át vitte a családi örökségül kapott tudományt, és mindvégig megőrizte a bábozása az elevenségét, a vásári bábjáték legjobb hagyományait. Kis ember, aki nagy űrt hagyott.