Egyszer volt, hol nem volt

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítással emlékezik a 150 éve született nagy mesemondóra, Benedek Elekre.

A magyar mese- és mondavilágot, a székely népmeséket, a világirodalom meseanyagát  átdolgozó és közkinccsé tevő Elek Apót szinte minden korosztály ismeri, ezért meséinek világába, egy különleges meseszobába várják közös olvasásra, mesehallgatásra, játékra a PIM felnőtt- és gyermeklátogatóit. 

A kiállításon megismerhetjük a szülőföldet, a székelyföldi Kisbacont: "Erdő, mező, hegy, völgy minden mesél itt. A mesék földje ez" - írta Benedek Elek arról a természet- és emberszerető környezetről, ahol felnőtt. Bepillanthatunk a kisbaconi iskolába és a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ahol Sebesi Jób diáktársával hozzákezd szülőföldje balladáinak, népmeséinek, népdalainak gyűjtéséhez, és ez a gyűjtés adja alapját annak a munkának, amit Gyulai Pál felolvas a Kisfaludy Társaságban, majd nyomtatásban is megjelenik.

A meseíró mellett képet kapunk arról, milyen harcos újságíró volt Benedek Elek, mi mindent fordított, mennyire volt elkötelezett a tanügy iránt, és milyen komoly feladatot töltött be irodalomszervezőként. Lapozgathatjuk verseit, meséit, nézegethetjük azokat az olvasókönyveket, amelyeket ő állított össze a népiskolai tanulók számára, beleolvashatunk levelezésébe. Egy székelykapun át léphetünk be Az Én Újságom szerkesztőségébe, ezt követik a Jó Pajtás és a Cimbora gyereklapok, amelyeket már anyagi gondok között, de kitartóan készített.

A szeptember 1-ig nyitva tartó kiállításhoz bábelőadások, mesemondó- és meseolvasó-versenyek kapcsolódnak, a pályázatokra és a rejtvényekre pedig a Táltospostával küldhető megfejtés.