Eltemették Kemény Henriket

A magyar bábművészet képviselői, tanítványok, tisztelők vettek búcsút az életének 87. évében elhunyt Kemény Henrik Kossuth-díjas bábművésztől január 16-án Debrecenben.

A Vitéz László életre keltőjének hamvait tartalmazó urnát a helyi Vojtina Bábszínház színpadán ravatalozták fel. A 2011. november 30-án Debrecenben elhunyt művész búcsúztatásán elsőként egy filmbejátszáson maga Kemény Henrik szólalt meg, aki 80. születésnapján 2005-ben ugyanazon a színpadon mutatta be öt Vitéz László-bábuját.

Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára a nemzet bábművészének nevezte Kemény Henriket, aki - mint mondta - 87 évig komédiázott, "akkor is mulattatott, amikor nem volt rá okunk". Utalt arra, hogy amikor a szocializmus idején cenzúrázni akarták a bábművész szövegeit, akkor ő néma játékkal állt a közönség elé. Hiszen "hogyan lehetett volna az a művész a rendszer bábja, akinek bábok voltak a kezein?" - fogalmazott Halász János.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke szerint Kemény Henrik a világszínvonalú magyar bábjátszás európai követe is volt. Mint kiemelte, emlékét a művészeti akadémia 62 elhunyt akadémikus társával együtt őrizni, ápolni fogja.

A hazai bábszínházak vezetői személyes hangú megemlékezésekkel búcsúztak a magyar bábművészet nagymesterétől. Pályi János bábművész, a kaposvári BábSzínTér igazgatója pedig a ravatal mellett elhelyezett paravánnál eljátszotta a Vitéz László és a csodamalom című, Kemény Henrik által sokszor elbábozott történetet, még utoljára megnevettetve a búcsúztatójára egybegyűlteket.

Láposi Terka, a Korngut-Kemény Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Vojtina Bábszínház játszószínházának művészeti vezetője rövid részletet mutatott be Kemény Henrik-könyvéből, amelynek anyagát a művésszel folytatott beszélgetések alapján jegyezte le, és amelyet január 29-én "tárnak a világ elé". Bejelentette: Kemény Henrik hamvait - kívánságának megfelelően - Budapesten, egykori népligeti bábszínházánál, a tavaly ősszel leégett Bódé helyén szórják szét január 29-én, az elhunyt művész 87. születésnapján délután három és négy óra között.

Kemény Henrik több, mint száz éves hagyományra visszatekintő vásári bábjátékos családban született 1925. január 29-én. A nagypapa már 1897-ben működési engedéllyel rendelkezett, cirkuszigazgató, bűvész és bábszínház-tulajdonos volt. Idősebb Kemény Henrik néven ismert fia szintén bábkészítéssel és bábjátékkal foglalkozott, apjával együtt több színházat is alapítottak. 1927-ben épült fel a család népligeti bábszínháza, amely évtizedekig mulattatta az odasereglőket. A harmadik generáció tagjai, Henrik és öccse, Mátyás ebbe születtek bele és ebben nőttek fel. A papa faragta a bábokat, a mama - később húgukkal együtt - varrta a bábruhákat. A fiúk először csak kézre adtak a paraván mögött, majd kisebb szerepeket is kaptak.

A szakma és a közönség által később csak Heni bácsiként ismert művész mindössze hatéves volt, amikor először szerepelt közönség előtt egy apjától kapott Miki egérrel, kilenc évesen faragta első Vitéz László babáját. Édesapja 1944-ben munkaszolgálatban tűnt el, a színház irányítását a fiúk vették át. Az ötvenes évek elején felszámolták a népligeti vurstlit, a színházat államosították, majd bezárták. Kemény Henrik a budapesti Állami Bábszínházhoz került. Két évtizeden át dolgozott a színház művészeként, az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása is Győrben. A bábszínházban játszott, bábokat tervezett és készített, 1964-ben elvégezte a bábszínészképzőt is. Később visszatért a vándorszínházhoz, önállóan ténykedett, eredeti, hagyományos formájában játszotta a család Vitéz László-darabjait.

Kemény Henrikről elsőre mindenkinek a legendás Vitéz László jut eszébe, aki már 200 éve üti az ördögöt palacsintasütőjével, s aki generációról generációra nevetteti meg a közönséget. Még apja készítette Lévay Sándor tervei alapján Hakapeszi majmot, "akit" már a 60-as évektől televízión keresztül is megismerhetett a közönség. Kemény Henrik készítette és mozgatta az ellenállhatatlan Süsü sárkányt is. 1964-ben a Vitéz László volt az első bábjáték a Magyar Televízióban, s azóta több nemzedék alapvető meseélményévé vált. Kemény Henrik az egész világot bejárta a bábokkal, s mindenütt óriási sikert aratott.

Munkásságát számos kitüntetéssel díjazták, a népművészet mestere, többszörös Nívódíjas. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, 1998-ban Pro Urbe díjat kapott. 1987-ben érdemes művész, 2002-ben kiváló művész lett. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a hazai vásári bábjáték legtisztább hagyományainak őrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, hét évtizedes, országszerte ismert és elismert legendás művészetéért. 2008-ban Prima díjat kapott.

Kemény Henrik képviselte a vásári mutatványos bábjátszást Magyarországon. Jó tündérként varázsolta elő kellékeit bőröndjéből, és a huncut mosolyú, jó humorú bácsi percek alatt megszerettette magát. Játékának fontos eleme volt a közönség bevonása. Erről az interaktivitásról azt vallotta, hogy nem újkeletű dolog, a régi vásári komédiák alapelemei. "Szeressék a csemetéket, foglalkozzanak velük, mert megéri" - üzente előadásain a felnőtteknek. A népi bábjátszás nagymesterének életéről, munkásságáról 2004-ben Debrecenben kiállítást rendeztek. 

Hamarosan az érdeklődők kezébe kerül az Életem a bábjáték, bölcsőtől a sírig című könyv, amely a művésszel folytatott beszélgetések alapján lejegyzett lírai vallomás. A Kemény Henrik-kiállításnak Debrecen városa állandó helyet biztosít, a múzeum várhatóan 2012-ben nyílik meg.