Erdeős Anna: "Hogy elkápráztassuk a gyerekeket"

Hagyományos paravános játék, mesekönyveket idéző bábok, melyek közül a bukjelszoknyás nevelőnő szemhéján azért ott csillog a csillámpor… Erdeős Anna rendezésében a győri Vaskakas Bábszínházban a Borsószem hercegkisasszony egyszerre szól a tradíciókedvelő szülőknek és pedagógusoknak, no meg az újra nyitott gyerekeknek.

- A Színház- és Filmművészeti Egyetemen ez az első, kifejezetten bábrendező osztály, de a rendező szak sem indul minden évben. A báb vonzott elsősorban téged, vagy a rendezés érdekelt, és a báb csak extra?

- Rendező akartam lenni, a bábnak viszont nagyon örülök. A totális színház érdekel, annak pedig a báb is része, bár az a helyzet, hogy az egyetem előtt erről a műfajról nem sok fogalmam volt.

- Csak a gyerekkori bábszínházi élmények?

- Csak azok, illetve érdekes módon épp itt a Vaskakasban láttam véletlenül, "betévedve" két felnőtteknek készült előadást, a Csárdáskirálynőt és a Kádár Kata revüt. Nagy hatással voltak rám, különösen a Csárdáskirálynő. A kreativitás kinyitott, az, hogy nincsenek határok, és mindössze annyival kell törődni a bábszínházban, hogy vágyott hatást technikailag hogyan éred el. A felvételi pont ez után zajlott.

- Ott mennyire kellett megmutatni, mit tudtok kezdeni a bábbal?

- Vinni kellett etűdöket, de inkább arra voltak kíváncsiak már az első rostán, tudunk-e bábosan gondolkodni, van-e érzékünk hozzá. Alapvetően élőszínházi rendezéssel foglalkozunk, azt tanuljuk, ugyanakkor mindig kérik, ha indokolt, legyen az előadásban báb.

- A bábos gondolkodás tanítható, vagy alapvetően rendelkezni kell ezzel, különben nincs mit fejleszteni?

- Kell, hogy legyen érzéked hozzá, de nekünk az rengeteget segített, hogy a bábszínészekkel együtt voltak két évig az óráink, a bábtechnikákat elsajátítottuk, és sok jelenetet kellett csinálnunk. A tárgyanimációval kezdtük, ami szerintem a legszabadabb, a legőrültebb dolgokra képes az ember.

- A Borsószem hercegkisasszony a Vaskakas Bábszínház pályázatára született. Mi fogott meg ebben a mesében, ebben a feldolgozásban?

- Amikor elolvastam, azonnal tudtam, hogy ezt szeretném. A történetek közül ezt éreztem a leginkább olyan módon megvalósíthatónak, hogy elkápráztassuk a gyerekeket. Ebben láttam meg a legtöbb mesét és varázslatot. Szerettem volna egy hagyományos paravános előadást, ami viszont stílusában, hangvételében nagyon is mai, a gyerekekhez közeli. Ahogy látod, itt nagyobb mélysége van a térnek, és szerettem volna, ha az animációs filmek, képregények világa is megjelenik a vizualitásban. Sok gyerekkel beszélgettem arról, mit szeretnek jobban: ha csak a bábot látják vagy a mozgatót is. Száz százalékban azt válaszolták, hogy a bábbal könnyebben elhiszik a csodát, szabadabban szárnyal a képzeletük. Nem vagyok a másik típus ellen, az is nagyon érdekel, de az első nagyszínházi rendezésemben azt szerettem volna megmutatni, mi az, amit hasznosítani tudok a már retrónak számító paravános játékból.  

- Milyen korosztálynak készül az előadás?

- A fiú egy lánynéző bálból érkezik, a lány is eladósorban van - ezek a problémák azért már a kiskamaszokat erősen foglalkoztatják, de mivel ezekben az archaikus mesékben jóval általánosabb kérdések is felmerülnek, például az, hogy milyen a pozitív példakép, egy-egy döntés milyen jövőt mutathat, reményeim szerint a kisebbek és a felnőtt kísérők is élvezik majd az előadást.

- Először dolgozol a Vaskakasban. Kaptad vagy választottad az alkotótársakat?

- Amikor elolvastam a mesét, három színészre gondoltam, és nagy szerencsémre úgy alakult, hogy velük dolgozhatok. Ők Pallai Mara, Ragán Edit és Tengely Gábor. A tervezőt, Wunder Juditot kaptam, és nagyon könnyen egymásra hangolódtunk. A történet egyik síkja a királyi palotában játszódik, annak a szereplői a királyfi, a hercegkisasszony és a nevelőnő, míg a másikban egy egérfiú, egy egérlány és egy macska története bomlik ki. Utóbbinál kicsit Tom és Jerry-s világot képzeltem el, és ebben Judit partner volt. Sok színt akartam, az álperspektívát és a mélységgel való játék lehetőségeit együtt találtuk ki.

- Ez az első nagyobb rendezési tapasztalatod?

- Színésznek készültem sokáig, a rendezéssel úgy igazán a felvételin szembesültem. Az volt az első nagyobb feladat, utána jöttek a vizsgamunkák, a Liliom, Kleist, Brecht, A levágott karú lány, a Zách Klára, és mindegyikből rengeteget tanultam.

- Azokhoz képest ez a mese, valljuk be, jóval komolytalanabb.

- Itt is vérre megy a dolog! (Nevet.) Visszanézve az eddigiekre az azért kirajzolódik, hogy engem alapvetően a vágy, annak megjelenési formái és megjelenítési lehetőségei érdekelnek.

- Az évad további munkáiban is a szerelemről lesz szó?

- A kecskeméti Ciróka Bábszínházban és a Budapest Bábszínházban együttműködésében készül Berg Judit Mesék a Tejúton túlról című meséjéből egy előadás, és vár még rám egy egyetemi vizsga, ami egy egyfelvonásos rendezése. Ez a műfaj alapvetően realista, az én gondolkodásom viszont annál jóval szürreálisabb.

- Össze lehet ezt a két dolgot hozni?

- Azon leszek!