Kuthy Ágnes: Nagyon szeretem Grimméket

A Budapest Bábszínház tavalyi ünnepi évada még idén is tart: az október 9-i Csipkerózsa-premier még ahhoz számít. Az elmúlt szezonban egy bizonyos Luca Róza nevű ifjú hölgy, Kuthy Ágnes rendező öt hónapos kislánya azonban keresztülhúzta a számításokat. De Csipkerózsa is felébredt a hosszú álomból…

- Csipkerózsika vagy Csipkerózsa?

- Nálunk Csipkerózsa. Az eredeti Grimm-mese ugyanis nem túl jelenetgazdag, és nagyon komolyan át kellett írnunk Lackfi Jánossal, ezért módosítottunk a címen is.

- Ha ennyire "semmi" egy Grimm-mese, akkor mi foglalkoztat mégis bennük?

- Nagyon szeretem Grimméket, az ő meséiket betűzgetve tanultam meg olvasni. Rendezőként azért érdekelnek, mert egy problémára fókuszálnak, de nem túl jelenetgazdagok, a jellemek sem annyira kidolgozottak, mint például egy Andersen-mesében, ezért rendkívül szabadon kezelhetőek. A Csipkerózsika központi témája a felnőtté válás, a serdülőkorú fiatalnak a világ megismerésére irányuló törekvése, amely hasonló etapokból áll, mint a kisgyermek dackorszaka: a szülővel, a külvilággal, saját magával folytatott konfliktusai.

- Lackfi Jánosnak ez az első mesedarabja. Miért őt kérted fel a megírásra, és verses mesét rendeltél-e?

- Régóta szeretnék vele dolgozni, mert nagyon szeretem a meséit. Azt érzem, mintha Lázár Ervin és Weöres Sándor szellemi rokona lenne, és kíváncsi voltam rá, hogyan tudja színpadi műben kifejezni magát.  Nem kértem tőle, de verses változattal állt elő, amit egyáltalán nem bánok. Így van egyfajta ritmikája, a rímek visznek előre. Persze, van nehézsége is, ugyanis a szövegnek ettől függetlenül természetes módon kell hangzani.

- A Csipkerózsikában megszületik a kislány, hirtelen felnő, megszúrja az ujját, elalszik, jön a királyfi, megcsókolja, ébredés, aztán boldogan élnek. A Csipkerózsában ehhez képest mi történik?

- A jól ismert régi mesét kibővítve két tinédzser: egy fiú és egy lány érési folyamatát kísérhetjük végig, akik környezetükön és saját magukon is győzve, közösen lépnek tovább egy újabb életszakaszba. Az útjuk során gyermekiesen külsőséges tulajdonságaikat levetkőzve, új belső értékekkel gazdagítva válnak önálló, másokért is felelősséget érző emberekké. Az első rész a klasszikus mese elemeire épül: hogyan él Csipkerózsa a királyi udvarban, hogyan „nyomják el", hogyan nevelik az udvari szokásokra, hogy abba a rendbe betagozódjon, és vigye tovább a hagyományokat, illetve mi készteti arra, hogy elkövesse a tragikus vétséget. A második részben megismerjük a fiatal királyfit, aki egy teljesen alkalmatlan antihős. De mire Csipkerózsához eljut, számtalan feladatokon keresztül, éretté válik arra, hogy elnyerje a lányt.

- Hogyan kezdtetek ötletelni?

- Azt tudtam, hogy az én világom és Gombár Judit tervező világa hasonló. Mindketten szeretjük a stilizált térelemeket, a jól világítható teret és a harsány színű, nagy jelmezeket. A végeredmény egy látványszínházi, monumentális térhasználatú előadás, amely a Budapest Bábszínház nagyszínpadán, 12 színésszel kompromisszumok nélkül megvalósítható. Meczner János igazgató engedte, hogy nagyot álmodjak, amit visszavettem, azt csak a darab miatt tettem.

- És dramaturgiailag?

- Az első felvonás nem jelentett túl nagy nehézséget. Azt könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen egy kastély, ott milyenek a hétköznapok és hogyan él egy kamaszlány, aki a 15. születésnapján, az esti bált várja. Ez volt a könnyebbik fele. Azonban a királyfi története, akiről nem sokat tudunk... De hát ezért hálás egy Grimm-mese, mert bizonyos szabályokat betartva ugyan, de szabadon lehet fantáziálni! A második felvonásnak többször nekikezdtünk, ennek a végeredményében a fiú és a lány egyszerre születnek, a királyfi szülei azonban meghalnak, és őt a jó tündérek nevelik fel. Itt a királyfi útját kísérhetjük végig a tüskerengetegben, ahol számos feladatot kell teljesítenie, hogy eljusson az alvó Csipkerózsához.

- Tündérhonban hogyan zajlik az élet?

- Mint amikor három nagynéni megkapja a kisgyereket, és annyira óvják mindentől, annyira agyonszeretgetik, hogy képtelenné válik bármiféle a feladat elvégzésére. De mivel ketyeg az óra, lejár a száz év, tudják, hogy útjára kell engedni a fiút. A királyfi eljut a Tüskeerdőbe, és ott - mint a mesékben általában - három feladattal kell megbirkózni: le kell győznie a tüskehadsereget, bölcsességéről kell tanúbizonyságot adni, hogy átjusson három ajtón, végül az ál-Csipkerózsát kell felismernie a szerelem próbán. Így a testi, lelki és szellemi síkon is teljesítenie kell, hogy eljusson az igaz szerelemhez.

- A zenének csak hangulatfestő szerepe lesz, vagy nagyobb súlyt kap az előadásban?

- A zenének nagy szerepe van az előadásban mind érzelmi, mind dramaturgiai szempontból. Szemenyei János komponálta meg Lackfi János dalszövegeit. Azt kértem tőle, hogy olyan dalokat írjon, amelyek érzelmileg jól kiegészítik az adott helyzetet, gyerekorientáltak, ugyanakkor hassanak a felnőtt kísérőkre is. Szerintem slágergyanús számok születtek. De nemcsak a zenének, hanem a mozgásnak is kiemelt szerepet szánunk, mivel a színészek mozgása az egész előadás alatt bábszerű, lekottázható. A mozgást Fosztó András állítja színpadra. Így versek, zenék, táncok, élő és bábszínházi elemek egymást kiegészítve és erősítve alkotják az előadást.