Szeretem a rongyvilág játékát

Németh Ilona képzőművészeti főiskolásként csatlakozott az Orfeó bábos szekciójához, ahonnan útja egyenesen vezetett a Stúdió K-ba. Mai napig a „Ká” állandó munkatársa, de többfelé dolgozott báb-, díszlet- és jelmeztervezőként. A színház mellett szépművészeti foglalkozásokat tart gyerekeknek, a Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Szakán pedig bábkészítést oktat, sőt Gulliver Színház néven olykor a tanítványaival előadást is létrehoz a vizsgára készült bábokból.

- Mi visz egy képzőművészt a báb felé?

- Azt gondoltuk annak idején az Orfeóban, hogy önmagában nem elég attraktív a rajzolás, festés, vagy szobrászat ahhoz, hogy másokhoz eljuttassuk a gondolatainkat. A báb viszont teljes képzőművészet. A Stúdió K-ban sokáig látványtervezőként dolgoztam, de tizenvalahány éve rendszeresen készítünk bábelőadást is, sőt most készülünk az első felnőtt báb előadásunkra.

- Mivel előre elkészülnek a bábok, előfordulhat, hogy a próbafolyamat során derül ki, újakat kell csinálni, vagy legalábbis igazítani rajtuk?

- Velejárója a műfajnak, hiszen próbákon jönnek a színészi és rendezői ötletek. Előfordulhat, hogy kell új szereplő. A meglévő bábokon annyi változtatás történhet, hogy a ruházatába vagy a színeibe kerüljön más jelleg, esetleg az arcot kell átfesteni, és leginkább igazítani a végtagokon. Főként olyan problémák adódhatnak, hogy a báb nem tudja megcsinálni, amit a rendező vagy a színész szeretne. Akkor javítgatjuk, hiszen részt veszünk a próbákon Bodor Katával, aki az utóbbi időben állandó bábos munkatársam lett. A bábokat általában ketten, néha hárman is mozgatják, de úgy kell elkészítenünk, hogy ha egyedül marad a színész, akkor is tudjon vele mit kezdeni, ne ficamodjon ki a keze-lába.

- Hogyan alakult ki, hogy a Stúdió K főként bunrakuszerű bábokat használjon?

- 1997 körül, amikor elkezdtük a gyerekeknek szóló előadásokat, még olyan bábok készültek, amelyeknek emberméretű fejük vállfaszerű, forgó botokra illeszkedtek, amiről ruha is lógott, ebbe bújt bele a színész. Egyik kezét kidugta a ruha ujján, másik kezével fogta a bábot, míg a báb másik kezét a partner mozgatta. Ilyenek voltak a Rózsa és Ibolya című mesének a fő bábjai. Az adaptációban három cigánylegény mesélte a történetet, akiket el akartunk választani a nagyméretű báboktól, így lettek ők az első babafigurák. Az emberméretű bebújós bábnak egyik hátránya, hogy a színész nem fordulhat háttal, hiszen akkor semmit nem mutat, tehát frontalitást erőszakol, amivel korlátozza az előadást. A három purdé tudott fordulni, és több mindent ki lehetett kísérletezni velük. Azóta minden új előadáshoz próbálunk újfajta bábokat találni, de végül mindig kiderül, hogy a baba tudja a legtöbbet közvetíteni. Egy-egy betétre azért használunk mást is: legutóbb a Rettentő görög vitézben maszkokat.

- Van kedvenc anyagod? Miből szeretsz bábot csinálni?

- Leginkább textilből. A rongyvilág jellemző rám. A jelmezeimet is legszívesebben tarka anyagokból alakítom ki. Szeretem a textil játékát, raszterességét, koszlottságát, ahogy "elmázolódik", ha széthúzom. Ami érdekesség van egy ruhadarabon, az belekerül a bábba is. Ha pedig gyerekeknek készítek bábokat, akkor simább, egyszerűbb arcokat alakítok ki a textil segítségével: nem festem őket, hanem bevonom egy gézszerű anyaggal, ami egyfajta puhaságot ad. Talán közelebb kerül a gyereklélekhez, ha nincs agyonszínezve egy arc, bár a Rettentőben festettük a bábarcokat.

- Minden karakternek van jellemző anyaga?

- Egy gonosz figurára talán nem lehet muszlint vagy finomabb anyagot adni, de egy „rossz" királyra bársony már kerülhet. Vörös István Svejk, a féregirtó című darabjában, aminek Kafka Átváltozása volt az alapja, egy bőrdzsekiből készült hatalmas bogár szerepelt.

- Amikor készíted a bábot, fontos, hogy ki fogja mozgatni? Hozzá lehet igazítani a színészhez?

- Segít, hogy általában tudjuk a szereposztást. Amikor agyagból megmintázzuk a figura fejét, akkor a karakterébe belemintázzuk a színész karakterét is, ha lehetséges.

- A színész kipróbálja a készülő bábot, hogy jól tudja-e használni?

- A bábok a műteremben készülnek, és a próbákra kerülnek a színházba, ott találkozik vele a színész. Mindig izgatottan figyeljük, tetszik-e neki, hogyan fogja a kezébe, mert fontos a reakció. Van, aki barátkozik vele, van, aki csak a technikáját próbálgatja.

- Előfordult, hogy a színész közölte, ő nem tud ezzel a bábbal semmit sem kezdeni?

- Ilyen durván nem, de megtörtént, hogy néhány próba után a színész nem jutott előre a figurában, mert nem tudott a bábbal azonosulni. Csináltam egy másikat, ami már működött.

- Van olyan darab, aminek elképzelted a látványvilágát, és szívesen belevágnál?

- Nem irodalmi, hanem képzőművészeti alapanyag lenne. Kedvenc festőm Chagall, az ő mesés világát szeretném megteremteni egy felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló bábelőadásban. Története is lenne, hiszen Chagall izgalmas egyéniség volt, és a képeinek is meg van a maguk története. Az a tervem, hogy még inkább a költészet, a képzőművészet és a fantázia felé vinnénk a bábszínházat.

Németh Ilona portréja a Gyermekszínházi portálon (videóval)