Csak a nagyon szerelmes lányok

A Ciróka Bábszínház Cérnácska Szabócska, illetve A téli tücsök meséi címmel játszott előadásai bújtatva (mert nyilván elsősorban nem erről szólnak), de mégis kétféle szingli-modellt kínálnak. Mindkét előadást felújításként látja a közönség – az óvodás, kisiskolás korosztály gyorsan kinövi ezeket az éveket –, így ez teljesen releváns válasz egy aligha várt szűkös anyagi helyzet megoldásaként.

A Bartal Kiss Rita rendezte előadás egy korabeli bűbájosan kicsi, kisasszony vezette szabóüzletben játszódik. A vénlányságához közelítő Málika története leheletfinoman leng a mese fölött, mert ugyan kiderül minden - sőt az általunk látott előadás vége felé, amikor a szabócska a meghasadt eget varrja, egyszercsak a miliőhöz teljesen illőképpen ártatlanul mondta maga elé egy kisgyerek: meghalt -, de inkább érzik a gyerekek, mint ilyen világosan értik. Az előadás valóban mesésen fedi el a cseppet sem boldog, bár mondhatjuk, szép, szomorú történetet (Szász Ilona írta), amiben a vénlányság felmagasztosul, mert a hűség jutalma tragédia lesz, bár ugyanakkor méltóság. A nagyanyám idejében játszódó cselekménynek a díszlet (Horváth Mari) ágyaz meg: Málika varrókisasszony szalonja tele van régvolt, ma már antiknak mondott bútordarabokkal, lámpácskákkal, csipkékkel, szalagokkal, gombokkal, cérnákkal, gyöngyökkel és méretes szabóollóval.

A mese ideje és a történet között a játék köti át, amit Rab Viki zenéje is segít. Aracs Eszter ebben a varázsdobozban úgy mozog, mintha tényleg abból a korszakból és életből lépett volna elő. Egyedül a ruhája ügyetlen, de azt akár szándékosnak is érthetjük, mondván a régmúlt történeteivel inkább foglalkozik, mint a toalettjével. Ennek a múltnak pedig, amit a színésznő bábokkal mesél el, a másik főszereplője Cérnácska Szabócska, aki valamikor beleszeretett Málikába, és feleségül is kérte. S bár Málika szívesen mondott volna igent, tartotta magát az apjának tett ígérethez, hogy csak annak a felesége lesz, aki elhozza neki a mindent varró tűt. Cérnácska Szabócska tehát útra kelt, hogy előkerítse a kívánt holmit, és egy mesétől már megszokásból azt várnánk, hogy ez sikerüljön is neki.

Ebben a történetben azonban annyi kalandon át végül nem sikerül a boldog vég, amit Bartal Kiss Rita Aracs Eszterrel tényleg gyermekeknek befogadható módon mond el: a fent emlegetett kisgyerek azon kevesek közé tartozik, akik ezt már felnőtt-módra is meg tudták fogalmazni, a többségük feltehetően csak érezte ennek a szomorúságát, drámai szépségét. Azt is szeretjük, hogy az előadásból nem derült ki: a kívánság vajon egy fetisiszta apa átka-e, netán valami teljesen máshogy dekódolható dolog. Így kérdés marad, mi is ez a mindent varró tű, ami a szerelemnél is fontosabb (Tényleg, mi lehet? A hétköznapok? A megélhetés? A józan ész?). S hogy az előadás végén valahogy visszakeveredjünk a valóságba, a színésznő kijön a színpad szélére, szóba elegyedik a nézőkkel, tisztázva néhány régről maradt szabászati tematikájú elnevezést.

Zalán Tibor írta át, illetve tovább Csukás István egy korai zsengéjét, amelyet az eredeti címmel játszanak. Az eredeti kisregény, A téli tücsök meséi toldott-foldott, hol kidolgozottabb, hol erőltetettebb részletekből áll, s ezek nem adnak ki egy erős egészet. Tudom, illetlenség ilyet mondani a talán legnagyobb és legszerethetőbb élő meseíróra, csak azért merészelem mégis, mert Csukás István a későbbi meséiben visszatér több olyan motívum, szereplő, fordulat, amit ebben a könyvben még nem tudott jól használni. Zalán Tibor egyébként az általam felrótt egyenetlenségeket úgy igazítja ki, hogy csak részleteket használ az eredeti meséből, amit kiegészít a maga által írt emberszereplőivel. Az ő történetüket (az előadás is) sokáig teljesen külön kezeli: vagy az emberek vannak színen, a tücsök pedig a ládában, vagy elmennek a laborból az ott dolgozók, a tücsök pedig előjön. A legvégén aztán összetalálkoznak, s lesz hajcihő.

Ez a dramaturgia ügyes egy gyerekelőadásban, továbbá az elhangzó szövegek életszerűek, a játszók erős figurákat hoznak, érdekes dolgokat hallhatnak a nézők, minden jól működik Rumi László rendezésében, akár elégedettek is lehetnénk. De nem vagyunk, mert hiába működik flottul, a Zalán Tibor által írt történet száz évvel ezelőtt egy lányregényben leírható lett volna, most kínosan avítt. A színészek remekül teszik a dolgukat, velük semmi baj: az energikus és bájos, fiatal asszisztens lány reménytelenül szerelmes az őt figyelemre sem méltató, szórakozottan hanyag, testes, koros bogarász professzorba. Nem vagyok az emberi lélek ismerője, így elképzelni sem tudom, mit írt ebbe az elképzelt viszonyba Zalán Tibor, de azt tudom, a nézőtéren ülő kislányoknak rémesen rossz mintát ad.

2011. október 16. Ciróka Bábszínház, Kecskemét

Cérnácska Szabócska

Rendező: Bartal Kiss Rita

A téli tücsök meséi

Rendező: Rumi László