Szamárötlet, macskakeringő

A brémai rézfúvósok hiteles történetét a BA-LU Eufórikusoktól hallhatta a kiskorúakból álló nagyérdemű a Müpa Minimatinéján.

A brémai muzsikusok a gyerekeknek készülő (báb)színházi előadások stabil darabja. Valószínűleg azért, mert a mese ismert, nem kifejezetten bonyolult a dramaturgiája, és a tanulsága is egyértelmű. Olyannyira, hogy megfelelő hangszert választva hamar azonosíthatók a szereplők, a macska (piccolo trombita), a szamár, a kakas (mindkettő trombita), a kutya (szárnykürt) vagy épp a rablóbanda (tuba). De hogy a felismerés igazán könnyedén menjen, a mesélő-műsorvezető Lukácsházi Győző segítségével szépen bemutatkoztak az udvarias rezesek, valamint az őket kiegészítő xilofon („amin a zenész szaladgál") és dob (ami „nem is egy, de legalább nyolc hangszer"). Persze, voltak a legelső (szőnyeg)sorokban ülők között egészen profi kisiskolások, akik felnőtteket megszégyenítő módon igazodtak el szárnykürttől eufóriumig.

Balogh Sándor, aki nemcsak zeneszerzőként, de karmesterként is állt a pódiumon, igazán kellemes, fantáziát beindító muzsikát írt. Az én lelki szemeim előtt a nyitány közben például egy flitterben-tollban-boában showtáncoló állatsereglet  jelent meg. A dalok, sőt helyenként a narráció utalásai is - a teljesség igénye nélkül: „te vén bajuszpedró", „mert én per te vagyok magamnak", a perspektíva és az alternatíva „zárójeles" magyarázatai, a keveset tejelő tehén szomorú bluesa - a felnőttekből váltottak ki kacajt, de a befutott sztárrá válni akaró szamár már a gyerekek számára is ismerős jelenségnek számítanak.

A mesés zenejátékba narrátorként időnként beleszólt Lukácsházi Győző, a különböző állatok és rablók hangján pedig beleénekelt (sőt beletáncolt) Hábetler András. Jó móka volt.

2010. január 23. 12:00 - Művészetek Palotája, Üvegterem

A brémai muzsikusok

Zenéjét szerezte, vezényel: Balogh Sándor
Közreműködik: Hábetler András - ének, Lukácsházi Győző - mesemondó, BA-LU Euforikusok