A függetlenség művészi szabadsága

Kezdetben vala az Állami Bábszínház, amely társulataival évtizedeken át a hivatásos bábjátszás egyedüli letéteményese volt. Aztán két évtizede ez az intézmény kettévált, s lett belőle a Kolibri és a Budapest Bábszínház. Ezzel párhuzamosan egyre másra alakultak a vidéki bábszínházak, amelyek száma mára tizenegy.

Miként annak idején az új társulatok megjelenése hatott jótékonyan a honi bábművészet megújulására, az elmúlt években az egyre nagyobb számú független bábosok térnyerése hoz új színt, új stílust, új hangot e műfajban.

Ha a színház a csodák helye, a bábszínház sokkalta inkább az. Itt az élmény valóban a színpad és a nézőtér összelélegzéséből teremtődik meg, hiszen a megmozduló bábot igazából a nézői fantázia kelti éltre, az varázsol a mozdulatlan bábarcra mosolyt és sírást. Itt minden megtörténhet, itt minden széteshet és újra összeállhat, itt nincs uralma a gravitációnak. A bábszínház a stilizáció, a valóság feletti és a valóságon túli világok megjelenítésére is alkalmas, az emberi érzelmek és indulatok végletessé növelésére is képes hely. A hagyományos bábos kézműiparos: maga készíti a bábjait, maga állítja fel paravánját, játékhelyét, és őmaga az előadásainak rendezője, tervezője és előadója.

Részben az ő leszármazottjaik és rokonaik azok az alkotók, akik nem, vagy nemcsak az intézményesült bábozás biztonságát és professzionális szakmai körülményeit, hanem az önállóság és a szabad kísérletezés kockázatát választják, amikor az önkifejezés és érvényesülésük egyéni útjait keresik. E független bábosok többsége az ESZME védőernyője alatt igyekszik szabadon forgalmazható, mozgékony, a bevált játékhagyományokat és- kereteket tágító előadásokat létre hozni. Olyanokat, mint A magányosan sétáló macska, Zsiga föstő fest, A Jánosvitéz, A halhatatlanság országa, a Volt egyszer egy Mari nevű szekrény vagy a Repülési lecke kezdőknek, amelyeket fesztiválokon a szakma, s szerte az országban a gyerek- és felnőttközönség egyaránt elismerően fogad.

Ezekkel az előadásokkal Tengely Gábor, Csató Kata, Veres András, Pilári Gábor, Badacsonyi Angéla, Kuthy Ágnes és a többi, zömmel fiatal alkotó a nagy elődök nyomdokain járva ismét igazolja, hogy a bábjáték a színházművészetnek a kicsik és nagyok képzelőerejét megmozgató, a mindenkiben élő játékosságot mozgósító, örökké érvényes és megújulni képes ága.