GyerekTeremtés

Fischer Ádám úgy tervezte, hogy az állatok teremtéséből hangzanak fel részletek, ha a nézőtéren nagyobb létszámban ülnek nyolc év alattiak, ha pedig többnyire 12 év felettiek lesznek, Ádámról és Éváról mesél majd a zene nyelvén. Végül a (harsona)oroszlán üvöltésének milyenségéről kellett szavaznunk.

Csupa szín a Müpa - hiába, gyerekkorban még szerencsére nem dívik a felnőttek sötétruhás (komor) eleganciája, és az sem kelt feltűnést, ha fennmarad a királylányi tiara, vagy a cumi ott lóg a nyakban. És csupa érdeklődés meg nyitottság: a hallgatóság nagyobbik részének - a felnőttnél ugyanis jóval több a gyerek, s közülük van, akit ölben kell vinni, mert nekik a lépcsők megmászása bizony még komoly problémát okoz - semmiféle prekoncepciója nincs. Csodálják az orgonát, meglepődnek a barokk fagott méretein, örülnek és büszkék, amikor Fischer Ádám felállítja a Freiburgi Barokk Zenekar és az Arnold Schönberg Kórus magyar tagjait. A zenekari hangolásnál a mögöttem ülő ötévesforma kisfiú teljes öntudattal jelenti ki az anyukájának, hogy ha nagy lesz, ő is úgy fog hegedülni, mint a bácsi, majd azt kérdezi, mi az az oratórium. (Na, ezt hogyan magyarázzák el neki?) Aztán elfelejtve előbbi hegedűsi ambícióit végigvezényli az előadást.

Mert még ha mocorognak is a nézőtéren, figyelnek: csak hallgatják, hogyan fogalmazta meg Haydn a káoszt, hogyan morajlik a tenger, milyen a Nap, a Hold és a csillagok, hogyan szól a sas, a pacsirta, a galambpár, és honnan szólal meg meglepetésszerűen a csalogány. Aztán lehet választani, hogy nem nagyon ordító, ám mégis félelmetes, amolyan brit birodalmi legyen-e az oroszlán, fiatal, dühös, energikus, netán halkan morgóból fogcsikorgatóvá váljon az állat. A harsonák illusztrálnak - az első sorokban ülő legkisebbeket az apukák bőszen emelgetik, hogy ellássanak a hátsó pultokig, s miközben Fischer Ádám komoly arccal, szemüvegét feltéve számol, a délután szólistái, Wierdl Eszter, Cser Krisztián és Megyesi Zoltán hatalmasakat vigyorognak (és szavaznak is persze).

Aztán jön a többi állat, és megteremtődik az ember - közben van, aki már nem bírja tovább, és a szülők inkább távoznak, de megértő a színpadon mindenki, gondolom, hasonló tapasztalataik nekik is voltak már saját gyerkőceikkel -, Ádám és Éva pedig arról énekelnek (a kórus kivételével az érthetőség kedvéért mindent magyarul), hogy csak akkor szép a világ, ha együtt vagyunk. És a karmester szerint, aki titkos szövetségre kéri hallgatóit, ezért kell meghallgatni újra és újra A teremtést: hogy szebb legyen a világ. A szövetség egyébként abban áll, hogy megígérteti, a következő Haydn-jubileumi év kezdetén, 2032. január 1-jén ott leszünk a Müpában (ahol Fischer vagy vezényli a művet, vagy pedig - mondja némi öniróniával - már a nézőtéren fog ülni). Nagy tétben mernék rá fogadni, hogy 22 év múlva az ígéret számonkérhető lesz.

2010. január 1. 16:30 - Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Haydn: A teremtés - részletek

Km.: Freiburgi Barokk Zenekar, Arnold Schönberg Kórus, Cser Krisztián, Megyesi Zoltán, Wierdl Eszter, vez.: Fischer Ádám