Darvas Benedek, Meseország vándora

Darvas Bence a debreceni Vojtina Bábszínház Hamupipőke és A farkas és a hét kecskegida című előadásainak zenéit készítette. A komponista így mutatkozott be a debreceni közönségnek.

"Budapesten születtem. Anyukám matematikatanár, apukám zeneszerző. Akkoriban szinte mindenki tanult valamilyen hangszeren, anyukám is zongorázott, otthon sokat muzsikáltunk együtt. Már kiskoromban eldöntöttem, hogy zenész leszek, főleg zeneszerző. Vagy énekes vagy filmrendező vagy színész vagy inkább 'feltaláló'. Szüleim beírattak a zeneiskolába (Tóth Aladár Állami Zeneiskola) zongorázni. Hamar rájöttem, hogy jobban szeretek saját zenéket kitalálni, mint mások darabjait gyakorolni, ezért a zenei középiskolában (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium) már zeneszerzést tanultam, és a Zeneakadémián (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) végeztem, így lettem zeneszerző. Hamar színházakhoz kerültem, ahol színdarabokhoz írtam zenéket, és az előadásokon is közreműködtem különféle hangszereken. Észrevettem, hogy a színház egy nagyon érdekes játék, mert ott egyszerre lehetek muzsikus és szereplő, de bizony még 'feltaláló" is. Mert mikor üres a színház, és próbálják a darabot, sokszor van úgy, hogy megáll a próba, megakad a színész, és a rendező rám néz, hogy: 'na ide kéne kitalálni valamit, itt hiányzik még valami nemtudommi', és akkor a 'feltaláló' felnéz a plafonra, gondolkozik egy kicsit, és játszik valamit a zongorán, amitől továbblendül a játék, mert néha csak a zene tudja elmondani azt, amit szóban nem lehet. Így lettem végül 'feltaláló' is... Azóta sok pesti és vidéki színháznak írtam zenét, köztük két operát is, ahol a színészek végigéneklik a darabot. A Parasztopera és a Gyévuska a mai napig látható. Ezekre vagyok a legbüszkébb, mert másfél óra hosszú zenét megírni nagyon nagy munka. Hónapokig hosszan, kitartóan dolgoztunk rajta.

Legelső munkámat a Budapest Bábszínházban kaptam. A bábdarabok szólnak gyerekekhez vagy felnőttekhez, de van, hogy gyerekekhez és felnőttekhez is. A zene is ilyen. Sőt még inkább ilyen. Könnyebben eljut a szívekhez, kortól függetlenül.

A Hamupipőkében a zene a hangulatokat, érzelmeket színesíti a mese más-más részleteiben. Ezeket a színeket szoktuk Kuthy Ágival, a rendezővel megbeszélni. Gyakran a próbák alatt derül ki, hogy mennyire illik a zene a játékhoz, és hogyan idomul a játék a zenéhez. Van, hogy változtatni kell a zenén ott, ahol az nem működik annyira. Az is előfordul, hogy a játék változik a zene hatására.

Távolabbi terveim, álmaim mostaniak. Mint muzsikus, az tesz boldoggá, ha a zeném téged boldoggá tesz."