Mesterek és tanítványok - minden tekintetben

Ha az ember orgonakoncertre készül a Müpába, megszokhatta, hogy az érdekes műsor mellé frappáns körítés jár. Hallhattunk már német–francia orgonista párbajt, improvizációkat közönség választotta témára, láttuk Mácsai Pált az aquincumi víziorgona kópiájának „motorjaként”, hogy csak a legzajosabb közönségsikereket említsem. Ám aki november 23-án Christoph Bossert és Szabó Balázs koncertjét hallotta, nemcsak az érdekes képek és történetek miatt fog még nagyon sokáig emlékezni rá.

Különleges időutazásra indultunk mester és tanítványának kalauzolásában, melynek során arra derült fény, mit kezdett Bach muzsikájával az utókor: tanítványa, Kittel és XIX. századi örökösei: a lipcsei Becker, az angol Wesley, de legfőképpen Liszt. Lisztnél időzve kitekinthettünk arra is, hogy mit tanult orgonista barátaitól, tanítványaitól, s mit hagyott rájuk. Nem pusztán Liszt-portrét és Bach-interpretációtörténetet hallottunk, hanem még ízelítőt a Bach-Liszt-Kittel-háromszög érdekes intertextuális kapcsolataiból, ugyanis mindkét utód kölcsönzött témát a mestertől, s Liszt Kitteltől tudtán kívül is: a sokáig Bachnak tulajdonított B-A-C-H fúgatémát (BWV 898).

Az estet Bossert nyitotta egy Bach-kantáta liszti átiratával (Ich hatte viel Bekümmernis), melyben az eredeti dicsőítő zárókórus egymást imitáló, burjánzó szólamai monumentális, masszív tömbök alkotórészeivé váltak. Ezt követte Liszt saját Dante-szimfóniájának orgonára átkomponált változata az idei év nürnbergi versenyének 1. helyezettjétől. Szabó Balázs színes regisztrációval játszott, az orgona redőnyhatását ügyesen kihasználva. A pokol hátborzongató és a Magnificat bensőséges színei nem hagytak hiányérzetet a hallgatóságban, mintha eredetileg is orgonára fogant volna a kompozíció. Az első félidő legnagyobb műve, a fiatalon elhunyt Liszt-tanítvány, Reubke szonátája volt, mely a liszti egytételes formát követi. Bossert érdeme, hogy ezt a nagy formátumú kompozíciót világos építkezés révén egyben tartotta.

A koncert második felének javáról szólva muszáj kiemelnünk az egész hangverseny átgondolt műsor-összeállítását. Az utolsó négy kompozíciónál a múlt és az est vizionális jelenideje, Liszt kora folyamatosan reflektált egymásra. Szinte természetes, hogy a művek rokon témáinak ilyen interakcióját a mechanikus és elektromos traktúrájú játszóasztal, mester és tanítványa közti folyamatos párbeszéd jelenítette meg. Liszt első Weinen, Klagen-reflexióját, Winterberger-féle átiratban, Szabó Balázs játszotta. E praeludiumot még nem az eredeti kantáta zárókorálja fejezte be, mint majd a monumentális liszti variációkat, ám a műsorban rögtön e népének következett Bosserttől a magasból, bachi korálelőjáték formájában. Ismerve a szövegeket, a Weinen, Klagen után e korál hatása minden alkalommal leírhatatlan! Külön élvezet volt még Bossert világos formai tagolását, frazeálását hallgatni. Ezt követte a már említett Kittel-féle B-A-C-H prelúdium és fúga, melynek B záróhangjára Szabó Balázs színben és regiszterben ugyanazzal a B-vel válaszolt, csakhogy az már Liszt B-A-C-H-jának kezdete volt. A koncert egyik legihletettebb momentuma e mű fúgatémájának felépítése volt.

Mindezekkel gazdagodva otthon a koncertjáró - mikor az est plakátjára utólag rápillant - már csak egy mosollyal nyugtázza, hogy a művészek: tanítvány és mester keresztneveinek kezdete is szellemi ősük családnevét rejti:

Liszt és Bach - Christoph Bossert és Szabó Balázs orgonaestje

2011. november 23. 19:30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Műsor: J. S. Bach-Liszt: Bevezetés és fúga az Ich hatte viel Bekümmernis című kantátából; Liszt: Bevezetés, fúga és Magnificat a Dante-szimfóniából; J. S. Bach-Becker: Kanonikus fúga c-mollban két manuálra és pedálra a Cäcilia-gyűjteményből; Reubke: c-moll szonáta a 94. zsoltár szavaira; S. Wesley: Bevezetés J. S. Bach nagy Esz-dúr fúgájához két előadó számára (1813); Liszt-Winterberger: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen - praeludium (1859); J. S. Bach: 2. Neumeister-korál - Was Gott tut das ist wohlgetan, BWV 1116; J. S. Bach: B-dúr prelúdium és fúga a B-A-C-H témára, BWV 898; Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga.

Házigazda: Fassang László