Hát, farkastitok, a 11-ből kiderülhetett, hogy én is elbizonytalanodtam, hogy ugyanarról beszélünk-e. Nem is akartam annál többet írni, de ha így megszólítottál, csak nem térhetek ki. Ki kell mondanom azonban, hogy az égvilágon senkit nem akarok meggyőzni, mindenkinek mások lehetnek a saját élményei és persze az elvárásai is.

A Sztálin-fogolytábor-örömóda metafora tetszett. Tényleg. Nekem is voltak ilyen élményeim, de nem Erdei Péterrel. Sőt még a lányaim zenei általános kóruskarnagya is ilyen légkört teremtett, a nagyobbik lányom rendszeresen sírva jött ki a próbáról. Lehet, hogy a viszonyítási pontjaim mások, mint itt a többségé, a Párkai próbáit ugyanis csak egyetlen személyes élmény alapján ismerem (egyszer megengedte, hogy kivülállóként beüljek egy próbájára, tényleg bámulatos személyiség volt, egyik öcsém évekig járt a kórusába, áhítattal csak a Mesternek hívta).

Azért remélem, hogy mások sem akarják, hogy átértékeljem az Erdeiről alkotott képemet. Ez már így marad.

Solaris ugyanarról az ördögi mosolyú Erdeiről beszélsz, akiről mi ? Emberileg egy nulla, mikor vezényel akkor pedig olyan érzésem van, mintha Sztálin vezényelné az örömódát  a fogolytábor kórusának. Bocs, de szakma 9-es bejegyzésével értek egyet. Jobban tenné, ha eltűnne és nem közszerepelne ilyen farizeus dumákkal !

Kedves Solaris, én nem foglalkozom a művészi kvalitásaival. Azonban személyes tapasztalatból se tenném az emberi kvalitásai miatt tűzbe a kezem, és jó néhányak  esetelbeszélései ezt csak sokszorosan aláhúzzák.

Nem akartam ehhez a témához hozzászólni, de mivel ilyen sokáig él, csak nem tudom megállni. Hitetlenkedve olvasom az előttem írókat és azon töprengek, hogyan lehet, hogy ugyanarról a személyről épp ellentétes véleményem van, mint amilyeneket itt lehet olvasni. Sok karnaggyal és karvezetővel dolgoztam karénekesként és zongorakísérőként, és közöttük az egyik legjobb, legrátermettebb Erdei Péter volt.
Talán nem is az egyik hanem a leg-  . Emberileg is nagyon jó véleményem van róla. Kemény, intenzív próbákat tartott, de igen felkészült és motivált volt mindig, nem nyugodott, amíg el nem érte, amit akart.

Nehéz műfaj a karnagyság. Emberileg nehezebbnek érzem a zenekari karmesterségnél. Az énekesek érzékenyebbek, sérülékenyebbek, a zenekarinál intenzívebb szemkontaktus szuggesztívebb kapcsolatot teremt mindkét irányban. Karnagy és énekes egyaránt túlpöröghet érzelmileg. Láttam riasztó eseteket is. Erdei - szerintem - nagyon jó ebben a szerepben. Nem akarom találgatni, hogy mások miért vélekednek másképp.

Legalább ennyivel tartozom Péter-napon.

Sose értettem, hogy miért azok tapintatosak, és takargatják feletteseik bűneit, akiket megtiportak. A másokat tipró felettesek pedig szemérmetlenül arrogánsak. Nem lesz addig szervezeti kultúra Magyarországon, amíg ez a helyzet. Ezekről a szituációkról mindig Örkény Pisti a vérzivatarbanja jut eszembe. A darab abszurként aposztrofáltatott, és ránézésre könnyű elhinni, hogy a Duna-partra állított kivégzendők aligha kollaborálnak a kivégzőkkel, és hogy ez a konkrét helyzeten túlmutató kép hamis. Minden nap kollaborálnak. Se szeri, se száma azon ismerőseimnek, akiket nemhogy megalázott, megtiport, kirúgott a felettesük, de testileg, lelkileg örök nyomot hagyott bennük ez a tény. Ma hallottam a rádióban, hogy a népbetegségnek számító betegségekre a gyógyszerek ára csökken. Példálódzás is volt: magas vérnyomás, magas koleszterin, depresszió. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom egészségi állapotának felelősségéből tekintélyes azoké a vezetőké, akik naponta ássák alá, tiporják lábbal az alávetettek igazságérzetét, jogérzékét, önbecsülését, hitét, reményeit, egzisztenciális biztonságérzetét stb., és naponta üzenik a világnak, hogy nekik többet lehet, mint másoknak. Mi költség a magyar társadalomnak, a gyógyszerkassza, az egészségügyi ellátás, a fogalkoztatás stb. stb. terhére. Ugyan ki nem hallott olyanról, aki azért ment táppénzre, mert kikészült a felettesétől? A magyar munkavállalók tekintélyes részének mindennapi élménye, hogy nincsenek jogai, jobb ha meghúzza magát, őt úgyse védi meg senki, ügyvédre meg nem futja. Sőt, a magyar munkavállalók tekintélyes része a jogaival sincs tisztában, mert 1. erről nem jut hozzá az őt megillető információkhoz, 2. úgyse tud élni vele. És ez a vezetőnek jó. Mond vagy tesz valami durvát, és mindenki behúzza a nyakát, látszólag droiddá változik. Látszólag. Én rendszerint a torkán akadtam azoknak, akik ezt várták tőlem. Csak azt tudom mondani: Sokan vagytok. Ne féljetek!

Erről jut eszembe: holnap boldoggá avatják II. János Pált. Elképesztő emberi példa - és mennyivel másabb mosoly.

Csak most szembesültem a Fideloban megjelent riporttal, s a riport alanyának  ördögi mosolyával, amit szerencsére már régóta nem kell látnom. Kikerültem görcsös markaiból.

Amikor ő emberségről, emberi közösségről, erkölcsi kötelességről, példaértékű előadásról beszél, felfordul a gyomrom. Az a baj, hogy túl jól ismerem.

A 30 éves vezetői tevékenységét jobb lenne letagadnia. Amit a volt beosztottjai meséltek róla, az egy rémálom.

Az idővel ő él vissza leginkább. Ha okos lenne, régen eltűnik a közéleti palettáról. Addig, amíg nem kerülnek nyilvánosságra a disznóságai.

Szegény Párkai tanár úr! Ezt megélni, hogy ilyen lábak tapossanak az általa alapított Liszt Kamarakórus emlékén.

Lekezelő volt. Fölényes. Kemény. Torkunkra fagyott a hang....

Miért féltetek?

Ezért jó azoknak, akik amatőr lelkesedéssel közelítenek a muzsika világa felé: túlléphetnek a profizmus gyülevészhadának második otthont adó  mai kocsmán...

Az amatőr dilettánsok klubjában pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy hier fragt sich's nach der Kunst allein...

Ez az a fajta "atyai jóindulatú" tekintet, amitől a hideg futkos a hátamon...

Ó, én jól emlékszem a cikkben említett kargyak órákra. Rémes volt. Nem megszerettük a darabokat, hanem hallatlanul féltünk...

"Lehet még a Nyugati pályaudvaron szenet lapátolni!" volt a mottó

Aztán volt egy páli fordulat a kapcsolatunkban...az se dicső!

Parsikám, én hiszek az atyai jóindulatban, ha tudok is a létezéséről. Erről a képről inkább a trükkök százai jutnak eszembe, és az emiatti híre Kecskeméten és Pesten. Mindezen felül személyesen is igen rossz tapasztalatot szereztem jellembeli kérdésekben.

Látod kedves Begy, ezért "találták fel" azt a mondást, hogy "boldogak a lelki szegények, mert ővék ......"..

Te sok mindent tudsz, így nem hiszel már az ilyen "atyai jóindulatú" tekinteteknek. Bár  tudom, hogy a látszat néha csal, de én sem. Már régóta.

Az embert mélységes csüggedés fogja el, amikor a Fidelio nyitóoldaláról atyai jóindulattal ránéz Erdei Péter. Én eddig csak rendkívül súlyos dolgokat tudok róla morális és anyagi értelemben.