Hm. Nekünk azért mindig kellett vizsgázni, nekem is, bár egyszer fordult elő, hogy a vizsga négyes lett, és bár mindig azzal a várakozással kezdett néhányunkat vizsgáztatni, akik együtt jártunk be, hogy jeles lesz, de azért volt néhány kellemetlen kérdése. Néhány, de nagyon kellemetlen kérdése. Egyedül egynémely rézfúvóssal tudom, hogy megesett, hogy Samu csak felnézett: "Na ne fárasszuk egymást, adja ide az indexet" és beírta az elégségest, vizsga nélkül.

Velünk egyszer esett meg, hogy félig voltunk felkészülve, mindhárman, együtt bejárók, így kénytelenek voltunk csalódást okozni, bár azzal fogadott minket, hogy na végre, (előttünk a rézfúvósok voltak) mi biztos hatosra vizsgázunk majd, na akkor esett a négyes zenetörténetből nálam is. Nem, nem úsztuk meg Samunál vizsga nélkül soha, csak mielőtt bárki azt hinné, a tanár úr félvállról venné a vizsgáztatást. Hát, az a tapasztalatom, hogy bizony nem, ha kicsit jobbnak tart, még inkább nem, sőt, az a néhány kérdés az bizony rendkívül kellemetlen tud lenni.

Elhíresült kérdése Wagner életrajznál, mint szinte egyetlen Wagnerre vonatkozó kérdés, hogy: "Hogy hal meg a Mime?" 

Tőlem azt kérdezte Monteverdiből, hogy kicsoda Arnalta. Szóval azért tud kérdezni vizsgán, kettőt-hármat, de azt nagyon.

Samu óráján történt életem első ZAK vizsgáján:

A lány csoporttársaink futnak hozzánk (fiúkhoz) a zenetöri vizsga napján: "Gyertek gyorsan, a Samu beírja az ötöst, nem kell vizsgázni!"

Benyitunk 1000-el, Samu gorombán nekünk esik: "Mit képzelnek maguk, nem is jártak órára! Tessék visszajönni a legközelebbi vizsgaidőpontra!"

Egész éjszaka tanulás, Palestrina, Lassus...

Vizsga napján jelentkezünk, Samu jámbor arccal:

"Elnézést, Uraim, a lányok azt mondták, hogy maguk is jártak órára!"  (Jeles az indexbe.)

Ez volt életen első ZAK vizsgája...

Népszerűségét mutatja a Facebook közösségi portálon megjelent "Kérj egy zenetudományi bölcsességet", avagy: "Napi Samu" alkalmazás is.:

http://apps.facebook.com/myphrases/apps/?id=895906&showPhrase=yes

Hosszú időn keresztül /otthon, irodámban, autóban/ élvezettel hallgattam az MR3 Bartók rádióban értékes műsorvezetését, zenetörténeti előadásait.

Személye az az egyéniség, aki oda tudja " szögezni " hallgatóit a rádióhoz és hallatlanul finom, mondhatnám úgy is " elegáns" humorával derűt varázsol a hallgatóinak. / Talán többesszámban is mondhatom/.

Sajnálom, hogy az utóbbi időben ritkán hallhatom műsorvezetését, de ugyanakkor megértem, hogy jelentős elfoglaltságai miatt kell nélkülöznöm.