Reméltem, hogy választ adsz a kérdésre, ezért volt kicsit provokatív a hangvétel. De nem is nagyotmondást, hanem nagyvonalúságot használtam. Nos, az ahogy Te idézed nemcsak, hogy hihető, hanem teljességgel bizonyos, hogy így van, hiszen, aki ismeri Leclair-t az tudja, hogy az idézetednek megfelelő felvezetéssel az állítás szó szerint igaz. Nem is ez a lényeg, hiszen részemről ez csak kötözködés volt. Ami döntő, és kimondattam Veled, hiszen alap nélkül nem állíthattam volna, hogy hogyan érthetett a riporter valamit ennyire félre. Ez a korban való tökéletes járatlanságra utal...

Kedves Cleofide,

Szerintem kizárt, hogy Standage ezt így mondta volna (most értem haza, mostanában éppen velem próbál naponta 6-7 óra Rameau-t koncertmesterként): sokszor és sokat  beszélgettem már vele Leclairről, éppen neki köszönhetem, hogy beleszerettem abba a szerzőbe is. Simon úgy szokott fogalmazni, hogy Leclair a 18. század legnagyobb francia hegedűse volt (ez eddig eléggé közismert) és valószínűleg "minden idők zeneileg legmagasabb szinvonalú virtuóz hegedűműveinek szerzője". Ezzel is azt hiszem, egyet lehet érteni. Nem ismerek embert a világon, akitől távolabb állna a megalapozatlan nagyotmondás, mint tőle - valószínűleg a riporter félreértett valamit.

Üdvözlettel, Gyuri 

Tessék, ő is megerősíti mivel kellene foglalkoznunk.

Az, hogy Leclair a XVIII. század legjobb francia zeneszerzője lenne, olyan riválisokat, mint Rameau, F. Couperin, Campra (kettejük műveinek többsége a század terméke), Mondonville figyelembe véve viszont érthetetlen ötlet. Talán a régizenészeknél tipikus "úgysem tudják miről beszélek" nagyvonalúsága mondatta ezt.