Simon Standage: „A különböző előadási módok ma már egyenrangúak”

Simon Standage-et, a historikus hegedűjáték egyik legnevesebb képviselőjét, a londoni és drezdai akadémia barokkhegedű-professzorát már joggal tekintik a fiatal magyar hegedűsök tiszteletbeli magyar professzoruknak. Hiszen több, mint tíz éve rendszeres látogató Magyarországon: többször tanított és játszott a soproni Régi Zenei Napokon, számos alkalommal játszott Budapesten, és tanított a Zenekadémián is. Idén tavasszal is Budapesten járt. Ez alkalommal kérdeztem a nyári soproni Régi Zenei Napokról, amelynek hegedűprogramját Simon Standage fogja tartani, és amelyen az általa vezetett Salomon Quartettel koncertet is ad.

- Legutóbbi kurzusát hallgatva nagyon érdekes volt, mennyire nem speciálisan a historikus előadásról volt szó. Nem a barokk technika, történeti szempontok, vagy stílusbeli sajátságok merültek fel instrukcióiban, hanem csakis a mű értelmezése, az előadói stílustól független zenei elemek. A Régi Zenei Napokra is egyaránt jelentkezhetnek historikus és modern hangszeren játszó hallgatók; mi a tapasztalat, mi az, ami hangszertől, technikától függetlenül a legnehezebb egy mai hegedűsnek egy 18. századi mű előadásában?

- Ha Brahms, vagy más 19. századi zeneszerző hegedűversenyét játsszuk, két okból is másként kell játszanunk a korábbi repertoárhoz képest. Először is, nagy teremben, nagy közönségnek adjuk elő ezeket a műveket, másodszor is, egyetlen hegedűvel állunk egy nagyzenekarral szemben. Éppen emiatt a két ok miatt, a korszak zenéjének természetéből adódóan minden egyes hangot erőteljesen kell képezni, hangsúlyozni kell, amennyire csak lehet. Ha például Brahmsot játszunk, minden hangot egyenlően, azaz egyenlően erősen kell játszani, ez azonban éppen az ellentéte annak, amire a 18. századi zene előadásakor szükség van. A 18. századi zenében ugyanis minden ütemet, minden hangot különbözően kell megfogalmazni, mindegyik más hangsúlyt, más árnyalatot, más harmóniai jelentést kap. A 18. század zenéje még sokkal inkább beszédszerű vagy táncszerű, később vált egyre inkább éneklővé. Ezt a legnehezebb megtanulni azoknak, akik bármilyen barokk művet, nem is feltétlenül speciális repertoárt, hanem akár Bachot játszanak.

- Ma már elmondható, hogy ennek a szemléletkülönbségnek az ismerete és továbbadása már általában a zeneoktatásban is jelen van?

- Ez leginkább az egyes tanárok természetétől és személyiségétől függ, de azt hiszem, általánosan azért igaz, hogy ma már sokkal inkább elfogadott a historikus megközelítés. Például a budapesti Zeneakadémia, vagy a londoni Királyi Akadémia, ahol tanítok, 19. századi intézmény, ahol alapvetően a 19. századi repertoár játéka dominál, mégis most már itt Budapesten is megnyílik a barokk tanszék. Bizonyos tanárok persze mindig jobban érdeklődnek a historikus játék iránt - Sopronba is mindig sok zenetanár jön - , mások teljesen figyelmen kívül hagyják, de utóbbiak talán már egyre kevesebben vannak. A különböző előadási módok ma már szerencsére egyenrangúak és ténylegesen egymás mellett is élnek: jó volt ilyen szempontból a tavalyi Bach-versenyt hallgatni, ahol például modern és barokk hegedűn játszó jelentkezők egyaránt részt vettek és díjat nyertek, sőt olyan előadó is volt, aki barokk technikával játszott modern hegedűn. Ami általában a régizene-játék elterjedését, ismertté válását illeti, nagyon nagy élmény a pályámon a Távol-Kelet. Már húsz éve járok Japánba, ahol a régizenei Telemann Intézetben tanítok. Ott a historikus előadás még viszonylag új dolog, persze maga a klasszikus nyugati zene gyakorlata sem olyan régi. Anglia mellett, ahol több évtizede jelen van a régizene-játék, jó átélni a felfedezés, az újdonság, a barokk hangszerek kipróbálásának örömét a japánokkal együtt.

- A soproni Régi Zenei Napokon tartott kurzusán Bach és Leclair az anyag. Bach természetesen a nem historikus hegedűt tanulók számára is a kánon része. De miért éppen Leclair a másik kiválasztott zeneszerző, és mit kell a kurzus címében, és a kurzuson tartott előadásának címében is említett „kevert stíluson" értenünk?

- Ez a „kevert ízlés", amit Quantz fogalmazott meg, arra a törekvésre vonatkozik, amikor az érett barokk kor zeneszerzői megpróbálták a barokk kor két fő stílusát, az olasz és francia stílust egybeolvasztani. Bach és Leclair egyaránt jó példa erre, de persze másoknál is jelen van hasonló törekvés, például a francia Couperinnél is találunk olasz stílusidézetet. Ezzel az irányzattal többet kellene foglalkoznunk, és általában jobban kellene ismerni a barokk korszakon belül jelentkező stílusokat. Maga Leclair ma talán kevésbé ismert, mint ahogy megérdemelné. Én sokat játszottam a műveit szólistaként is, de zenekarommal, a Collegium Musicum 90-el is: Leclair négy kötetnyi szonátát, két kötet hegedűduót írt, amik talán a legjobb hegedűduók a korszakban, továbbá írt két versenyművet, szviteket, egy nagyon szép operát - összességében szerintem a 18. század legjobb francia zeneszerzője volt. Egyébként a hét általános programja, a bécsi klasszika is jelen van a hegedűkurzusban: Malcolm Bilsonnal, akivel sokszor játszottunk együtt (például két éve a fesztiválon is éppen egy bécsi klasszikus műsort), felmerült, hogy miért ne dolgozzunk össze. Így a zongoristák és a hegedűsök mindkettőnkhöz hozhatják ugyanazokat a Mozart- és Beethoven-szonátákat, és végre kamara-formációként is tanulhatnak, nemcsak saját hangszerükkel foglalkoznak.

- A nemzetközi előadói gyakorlatot régóta és jól ismerve hogyan látja, nekünk, magyaroknak melyik régizenei korszak lehetne szakterületünk?

- Az idei Régi Zenei Napok mottóját is képező bécsi klasszika, szűkebben pedig Haydn például könnyen lehetne ilyen terület, már csak Fertőd miatt is. Én magam is játszottam ott, és elmondhatom, hogy akár szólistaként, akár együttesben, csodálatos Eszterházán játszani, csodálatos élmény ugyanabban a teremben járni, ahol Haydn járt, abban a közegben, amelyben Haydn-művei születtek! Az ember újra megéli azt a kort, a helyszínt, amelyben Haydn dolgozott, kialakította stílusát, ahol komponált és ahol előadott, és ezzel valahogy közelebb kerül a zeneszerző személyiségéhez is. Azt gondolom, van még mivel foglalkozni Haydn kapcsán, sok kevésbé ismert dolgot tartogat.

A 2011-es soproni Régi Zenei Napokra még néhány napig lehet jelentkezni a www.filharmoniabp.hu weboldalon keresztül.