Nemzedékek bunyója?

Bagossy László viszi színre a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház új bemutatóját, a Bunyósszív című darabot.

"Talán mert nagyon jó viszonyom volt a nagyszüleimmel, szeretem azokat a történetek, amelyekben az idősek és a gyerekek generációja találkozik egymással - meséli Bagossy László, a darab rendezője. -  A két korosztályban közös, hogy korlátozottak a lehetőségeik a sorsuk irányítására: a gyerek még nem, az idős már nem egészen a maga ura. Az agresszív, tanácstalanul hányódó, bizonytalan kamasz, és a tapasztalt, illúziók nélküli öregember klasszikus ellentétei egymásnak. Kiszolgáltatottságuk, életük kilátástalansága mégis összehozza őket, és segíteni tudják egymást."

Az 1964-ben született, szociológiát és filozófiát végzett Lutz Hübner az egyik legismertebb és legtöbbet játszott kortárs német szerző. Drámáit több mint tucatnyi nyelvre fordították már, s mutatták be világszerte. Sikerét elsősorban a társadalmi jelenségek iránti érzékenységével magyarázzák, mellyel darabjai témáit választja és megfogalmazza. A Kolibriben is ismerősen cseng a neve: az idén 20 éves gyermek- és ifjúsági színház 2009 óta játssza Pelsőczy Réka és Szanitter Dávid szereplésével Kikatt című művét, mely a színész Scherer Péter első rendezése.

"Egy fotel, egy létra, néhány doboz és vödör. Csupán néhány kellék kell a kétszereplős előadáshoz - magyarázza Bagossy. - Nagy kérdés volt, hogy a fő motívumot, a darabot végigkísérő falfestést hogyan tudjuk technikailag megvalósítani. Hagyományos díszletfalakat vagy a színház eredeti falait nem kenhettük össze, elsinkófálni viszont nem akartuk a tevékenységet. Így jött az ötlet egy három oldalról körbeülhető, átlátszó plexifalakkal határolt játéktér kialakítására, melyben bátran fröcsöghet, tocsoghat a festék, ez pedig komikus és poétikus hatásokat is lehetővé tesz."

A Kolibri ifjúsági előadásaihoz drámapedagógiai feldolgozó program kapcsolódik, mely többek közt lehetőséget teremt a darab megvitatására. A színházpedagógus vezetésével, és a színészek részvételével zajló foglalkozásokon különböző játékok segítenek elmélyíteni a színházi élményt, és a kamaszok maguk keresik a válaszokat, megoldási lehetőségeket a darabok által felvetett problémákra, konfliktusokra. Az előadások révén sokszor olyan kényes kérdésekről, tabukról is képesek beszélni, amelyekről addig a felnőttek hiába kérdezték őket.

Hübner egy interjúban a Bunyósszív kapcsán mesél az inspirációjáról. Abban az időben, amikor a darabot írta, szoros kapcsolata volt egy idős hölggyel, akivel egy házban lakott. A nő szinte unokájaként tekintett rá, majdnem adoptálta őt. Egyik alkalommal, amikor beszélgettek a néni lakásán, az író az egyik régi fotóról kérdezősködött, ami egy fiatal férfit örökített meg francia idegenlégiós egyenruhában. Sokkolta a válasz, hogy a képen a vendéglátója pózol. Fiúnak született, de nőnek érezte magát, Párizsban prostituáltként kereste meg a pénzt a transzszexuális műtétjére. Hübner szerint a hétköznapi látszat bámulatos sorsokat palástolhat, melyek talán sosem derülnek ki, ha nem érdeklődünk a másik iránt.

A Kolibriben tavaly Bagossy László rendezte Háy János Völgyhídját, melyet később a kritikusok a legjobb új magyar drámaként díjaztak. Azt mondja, a kamaszok korosztálya a legnehezebb közönség. Nem fogadnak el mellébeszélést, finomkodást. Könnyen észreveszik, ha a színház nem hitelesen beszél a világukról, és elutasítják az előadásba oltott didaktikus felnőtt okoskodást.

 "Belőlem teljességgel hiányzik az a fajta pedagógiai motiváció, ami az ifjúsági színház kapcsán mindig felvetődik - fogalmaz. - Rendezőként szakmai érdeklődés vezérel és esztétikai szempontjaim vannak. Az anyaggal szeretek dolgozni, a matéria formálása, alakítása okoz örömöt. Abban hiszek, hogy ha egy előadás jól működik, igaz és élvezetes tud lenni, az eleve hat, és nevel. Nem úgy, ahogy egy osztályfőnöki óra, vagy egy hegyibeszéd, hanem ahogy a színház és a művészet nevelni tud. Érzéseket, igazságokat, szépségeket, csúnyaságokat tár fel. Problémákra mutat rá, megérint és elgondolkodtat.

Ezt a hitemet a Völgyhíd is visszaigazolja. Nagy élmény látni, ahogy a zabolátlan kamaszok néhány perc alatt elcsendesednek, és figyelni kezdik az előadást. Mert érzik, hogy nem finomkodunk, hanem belecsapunk a közepébe annak, ami őket is foglalkoztatja. Remélem, hogy ez a Bunyósszívnél sem lesz másképp."