Haydn, Joseph

Joseph Haydn 1732. március 31-én született az ausztriai Rohrauban. A bécsi klasszikus stílus egyik legnagyobb mestere, a szimfónia megteremtője a rohraui bognármester fiából lett világhírű komponistává. Gyermekéveiben a bécsi Szent István-székesegyház fiúkórusában énekelt, majd innen „kiöregedve”, nélkülözéseket legyőző páratlan akaraterővel teremtette meg a maga számára a zenei továbbtanulás lehetőségét. Első kompozícióira Fürnberg báró figyelt fel, az ő weinzierli rezidenciáján írta Haydn 1755 táján első vonósnégyeseit: ugyancsak a báró ajánlására került 1759-ben Morzin gróf lukaveci (Csehország) kastélyába, mint a házi zenekar igazgatója. 1761-ben Esterházy Pál herceg fogadta szolgálatába. Haydn 1790-ig élt az Esterházy udvarban, ahol nemcsak a komponálásra, hanem műveinek előadására, művészi effektusok gyakorlati kipróbálására is páratlan lehetőségei nyíltak. Mégis felszabadulásnak érezte, mikor az együttes feloszlásával ő is búcsút mondhatott a kismartoni-eszterházai szolgálatnak, és Bécsbe költözve megismerkedhetett a nagyvilág távlataival. Itt kapta Salomon, londoni hegedűs és hangversenyrendező meghívását az angol fővárosban rendezendő koncertekre, s megbízása az ezek számára írandó tizenkét szimfóniára. Haydn két ízben járt Londonban: 1791-92-ben és 1794-95-ben. Névleg továbbra is az Esterházyak szolgálatában állott, hátralevő éveit azonban Bécsben töltötte: ekkor már kizárólag vonósnégyeseket, valamint két oratóriumot írt. 1809. május 31-én hunyt el Bécsben. Hatalmas életművének tengelyében a vonósnégyesek és a szimfóniák állnak. 1907-ben Eusebius Mandyczewski zenetörténész kezdte el Haydn szimfóniáinak kiadását partitúra-formában; közzétette az első 40 művet, tematikus jegyzékkel együtt. Mandyczewski hitelt érdemlően választotta külön az eredeti műveket azoktól, amelyeket Haydnnak tulajdonítottak, és 104 szimfóniáról állapította meg Haydn szerzőségét. Az ő számozását vette át utóbb Hoboken jegyzéke (Joseph Haydn. Thematisch-bibliographisches Werkverzeichnis, I. 1957.)