Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar (korábbi nevén Állami Hangversenyzenekar) története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. A háború után Fricsay Ferencet és Somogyi Lászlót nevezték ki a zenekar élére. A két vezető karmester mellett közel negyven alkalommal vezényelte az együttest Otto Klemperer, visszatérő vendégnek számított Doráti Antal. Ugyanezekben az években kezdődött a külföldi vendégszereplések sora. Jelentős előrelépést jelentett az 1952-es esztendő, amikor Ferencsik János került a zenekar élére. Az 1960-as évektől a külföldi vendégkarmesterek látogatásai ismét megszaporodtak, eljött Ernest Ansermet, Doráti Antal, Zubin Mehta, Lorin Maazel, Sir John Barbirolli, Leopold Stokowski, Claudio Abbado és Christoph von Dohnányi. A koncerteken közreműködő szólisták névsora hasonlóképpen illusztris, többek között Szvjatoszlav Richter, Yehudi Menuhin, Anja Silja, Starker János és Ruggiero Ricci neve került – sok más híres szólistáé mellett – a zenekar vendégkönyvébe. Ferencsik János halálával lezárult a zenekar történetének egy korszaka. Utódja 1987-ben Kobayashi Ken-Ichiro lett, aki számos rendkívül sikeres hazai és külföldi hangversenyen dirigálta az ÁHZ-t. 1997-ben jelentős változások történtek az együttes életében: a zenekar felvette a Nemzeti Filharmonikusok nevet, kiemelt nemzeti alapintézményként jelentős állami forrásokhoz jutott és Kocsis Zoltán személyében új zeneigazgató vette át az együttes művészi irányítását. Munkáját első állandó karmesterként Hamar Zsolt, kortárs zenei tanácsadóként Eötvös Péter segíti, míg Kobayashi Ken-Ichiro tiszteletbeli elnök-karnagyként továbbra is szerepet vállal a NFZ életében.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.