Abbado, Claudio

Abbado első zeneóráit hegedűs édasapjától, Michelangelo Abbadotól kapta. Később a milánói konzervatórium hallgatója lett, ahol Antonio Vottotól vezénylést, Friedrich Guldától pedig zongorát tanult. 1955 és 1958 között Bécsben Hans Swarowskynál tökéletesítette tudását, 1958-ban Koussevitzky-díjat, 1963-ban New Yorkban Mitropoulos-díjat nyert. A milánói Scala színpadán 1960-ban debütált, ezután a hatvanas években egyre másra érik a meghívások: 1960-ben a Bécsi Ünnepi Játékok, 1965-ben a Salzburgi Ünnepi Játékok egyik karmestere. Berlinben 1968-ban lépett fel először. 1967-től majdnem két teljes évtizeden át a milánói Scala álandó karmestereként dolgozott, később az intézmény művészeti vezetőjévé is kinevezték. 1971-ben Karl Böhm mellett Bécsi Filharmonikusok vezető karmestere lett, ennél a zenekarnál már 1965-től rendszeresen vendégszerepelt. 1978-ban megalapította az Európai Ifjúsági Zenekart, később a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, illetve a Chamber Orchestra of Europe-ot. 1979-től 1987-ig a London Symphony Orchestra vezetőjeként tevékenykedett, 1986-ben pedig visszatért Bécsbe és öt éven keresztül a Wiener Staatsopert vezette. 1989-ben az elhunyt Herbert von Karajan helyére lépett a Berlini Filharmonikusoknál. Ezen felül 1994-ben Abbado elvállalta a salzburgi Osterfestspiele művészeti vezetését is.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.