Chilei zongoraművész. 1903. február 6-án született Chillán-ban, és 1991. június 9-én hunyt el Mürzzuschlagban, Ausztriában. A XX. század egyik legnagyobb zongoristája csodagyermekként kezdte pályafutását. Édesanyjától kapta első zongoraleckéit. Első nyilvános szereplésére öt éves korában került sor Santiagóban, ahol Mozartot, Beethovent és Chopint játszott.
Tízévesen Berlinbe utazott, hogy a Stern-féle konzervatóriumban folytasson további tanulmányokat. Tanára Martin Krause lett. A városban 1914-ben debütált. Tanulóévei alatt nyerte el az Ibach-díjat és a Gustav Holländer Érmet. Németországban és a Skandináv-félszigeten rendszeresen adott szólóesteket. 1918-ban, miután befejezte a Stern-féle konzervatóriumot, nagyszabású európai turnéra indult, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Nikisch, Furtwängler és Mengelberg. 1921-ben tért vissza Dél-Amerikába szintén egy hangversenykörút keretében. 1922-ben Londonban is bemutatkozott. Észak-Amerikában 1924-ben lépett fel először a bostoni és a chicagói szimfonikus zenekarokkal. Ettől az évtől 1940-ig a berlini Stern Konzervatórium tanára volt. 1927-ben elnyerte Genfben a Grand Prix Internationale des Pianistes-t. 1935-ben és 1936-ban előadta Bach és Mozart összes zongoraművét. 1938-ban Mexico City-ben Beethoven összes zongoraszonátáját és zongoraversenyét interpretálta. A II. világháború alatt Arrau Chilében tanított, a háború után pedig New Yorkba költözött. Folytatta koncertturnéit Európában, Afrikában, Indiában, Izraelben és Japánban.
