Énekesi tanulmányait Elena Fava Ceriati irányításával kezdete Padovában, majd Marcello del Monacónál folytatta Trevisóban, illetve Vladimiro Badialinál Milánóban. Első szerepe Pinkerton volt Puccini Pillangókisasszony című operájában, amelyet 1966-ban Vercelliben hallhatott tőle a közönség. A következő években Turidduként Pármában, Des Grieux szerepében pedig Modenában aratott sikert.
Külföldön elsőként Berlinben mutatkozott be, majd Lisszabon, Bécs és München közönségét is meghódította. Az olasz opera fellegvárába, Milánóba 1974-ben kapott meghívást, s A végzet hatalma Alvaróját alakította. A sikert igazolja, hogy Giacomini azóta is a Scala egyik állandó vendégművésze, de a nápolyi Teatro San Carlóban, a torinói Tatro Reggióban, valamint a pármai Teatro Reggióban szintén rendszeresen színpadra lép.
A Scala után, 1976-ban a Metropolitan-nem szintén A végzet Hatalmában, Alvaro szerepében mutatkozott be, amelyet egy sorozat Macbeth-előadás követett, majd a Don Carlos, A trubadúr, a Bajazzók és a Tosca tenor főszerepei következtek. A londoni Covent Gardenben 1980-ban Puccini egyik ritkábban játszott művében, A nyugat lányában mutatkozott be, 1987-ben pedig Houstonban, Cherubini Médeájában lépett színpadra. Egyik leghíresebb szerepét, az Otellót szintén a tengerentúlon, New Orleansban énekelte először. Az 1988-89-es szezonban számos Aida- és A végzet hatalma-előadásra kapott felkérést. A veronai Arénában 1978 és 1996 között minden nyáron elénekelhette Radames szerepét Verdi Aidájában.
Giacomini művészetét többek között hangja sötét színezete és drámai ereje teszi különlegessé, ezért repertoárján megtalálható Bellini, Puccini, Verdi, Donizetti és Mascagni szinte valamennyi jelentős tenor-szerepe, s egyike az utolsó nagy olasz tenoristáknak, akik Wagner Lohengrinjét is elénekelték. Livornóban 1990-ben kortárs olasz opera tenor főszerepében, Marco Tutino La lupa című operájának ősbemutatójában lépett színpadra, a torinói Teatro Reggio 100. jubileumán pedig Des Grieux-t alakította a Manon Lescaut-ban.
A Covent Gardebben 1988-ban a királyi család tiszteletére rendezett gálaesten lépett fel, de énekelt Moszkvában Gorbacsov elnöknek is. A legendás 1987-es kairói Aida-előadásban ő volt Radames, 1988-ban pedig az Olimpiai Játékok megnyitóján Kalaf szerepét énekelte.
Szívesen szólaltat meg operaritkaságokat is: 1981-ben például Donizetti Fausta című operájában énekelt, 1993-ban pedig Frankfurtban Leoncavallo A Mediciek című művének tenor főszerepét hallhatták előadásában.
Bár számos díj és elismerés fémjelzi hosszú pályafutását, ennek ellenére Giuseppe Giacomini a nagyközönség előtt még mindig nem annyira ismert, mint ahogyan azt tehetsége és alakításainak kivételesen magas színvonala indokolná.
