Fidipédia / Előadók

Széll György

A magyar származású karmester, zeneszerző és zongoraművész 1897. június 7-én született Budapesten. Bécsben Eusebius Mandyczewskinél, majd Lipcsében Max Regernél tanult zeneszerzést és zenetudományt. 1908-tól Münchenben, Bécsben és Londonban műveivel és zongorajátékával kimagasló sikereket aratott. 1914-től vezényelt rendszeresen Berlinben, ahol a következő évben a Berlini Királyi Operaház karnagyává nevezték ki. Richard Strauss ajánlatára a Strassburgi Városi Színházhoz hívták meg karmesternek, ahol 1917-től 1919-ig működött. 1919-ben a Prágai Német Színházhoz szerződött, majd Darmstadtban dolgozott. 1922-től Düsseldorfban vállalt állást, majd 1924-ben ismét Berlinbe költözött, ahol 1929-ig az Állami Operaház első karnagya volt, illetve a Berlini Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1930-ban újból Prágába szerződött, ahol nemcsak a Német Színházban vállalt szerződést, hanem a Német Zene- és Képzőművészeti Főiskolán is tanított. 1932-től rendszeresen vendégszerepelt Nyugat-Európában. 1937-ben Glasgow-ban a Scottish Philharmony vezető karnagya lett, emellett néhány koncertet vállalt Hágában a Residentie Orkest élén. 1939-ben Amerikába ment, ahol Toscanini volt segítségére. 1942 és 1946 között a Metropolitan Opera, 1943 és 1956 között a New York-i Filharmonikusok állandó vendégkarnagya volt. 1946-tól haláláig a Cleveland Orchestra főzeneigazgatójaként működött; ez az együttes Széll György irányításával vált világszínvonalúvá. Európában 1954-ben vendégszerepelt ismét, ahol a Salzburgi Ünnepi Játékok keretében Rolf Liebermann Penelopé című operáját, 1957-ben ugyanitt Liebermann Nők iskolája című operáját mutatta be. 1958-tól ismét állandó vendég volt a New York-i Filharmonikusoknál, ahol a művészeti vezető címet is elnyerte. Élete utolsó évében az amszterdami Concertgebouw művészeti vezetője volt. Több egyetem díszdoktorává avatta; 1963-ban elnyerte az Order of the British Empire kitüntetést. Clevelandben hunyt el 1970. július 30-án. Főbb művei: Variációk saját témára (1916); Lírikus nyitány (1920); kamaraművek, zongoraművek.
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.

Kiemelt cikkeink

Eltemették Seregi Lászlót

A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL

Esterházy hadtörténet

Újrarendezték az Esterházy-család Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvertárát, melyből kiállítás nyílt Fraknó várában.

Táncosokat castingolt Alföldi

A Nemzeti Színház igazgatója a Szegedi Szabadtéri Játékok Mágnás Miskájához keresett táncosokat.

Szűz kéz

A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ

A tűzről pattant énekesnő gyógyít is

Pannonica mindig felnézett Thelonius Monkra

Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN

Programok kicsiknek és nagyoknak a gyereknapi hétvégére

Ugrin Gábor

Játékkiállítás, rajzfilmek, artisták, nassolás, Varázshegy és százéves villamosok - csak néhány a gyereknapi hétvége programjaiból.

Érdi Tamás: "Ezekért a pillanatokért érdemes élni"

Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ

Sötét idők

A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG