Vladimir Ashkenazy generációjának egyetlen olyan tagja, aki zongoraművészként az orosz tradíciót és iskolát folytatta. Nagy nemzetközi versenygyőzelmekkel indult karrierje az 1950-es és 60-as évek fordulóján.
Hatalmas repertoárral rendelkezik mind a szóló-, mind a kamara-, mind a versenymű-irodalom terén. Olyan partnerei voltak, mint Itzhak Perlman, Pinchas Zukerman, Lynn Harrell, Elisabeth Söderström, Barbara Bonney vagy Matthias Goerne. Önálló CD-vel szerepel a Great Pianists of the 20th Century című sorozatban. Az 1970-es évektől kezdve egyre többször cserélte fel a zongorát a karmesteri pálcára. Sokáig gyanakvással figyelték tevékenységét, de kitartó és fáradhatatlan munkájának valamint tehetségének köszönhetően ma már szinte többen ismerik karmesterként, mint zongoraművészként. Versengenek érte a zenekarok, vezette a Philharmonia Orchestrát (első vendégkarmester), a Royal Philharmonic Orchestrát (zeneigazgató), a Cleveland Orchestrát (első vendégkarmester), a Deutsches Symphonie-Orchester Berlint (vezető karmester és zeneigazgató). Dirigálta a Berlini Filharmonikusokat, a Bostoni Szimfonikusokat, a Los Angeles Filharmóniát, San Franciscó-i Szimfonikusokat, a Philadelphiai és a Concertgebouw Zenekart.
1998 óta a Cseh Filharmonikusok igazgatója. Zongoraművészként kevesebb fellépést vállal, mint régen, de még mindig az élvonalhoz tartozik, amit mi sem bizonyít jobban, mint az év legjobb hangszeres szólistájának járó 1999-es Grammy-díj.
