1838. október 25-én született Párizsban. Muzsikus családban nőtt fel. A Conservatoire-ba még tíz éves kora előtt felvételt nyert. Az első félév után díjat kapott szolfézs-zeneelméletből, 1852-ben pedig zongorajátékát jutalmazták első díjjal. Zeneszerzést Halévynél, összhangzattant Zimmermann-nál és Gounod-nál tanult, zongorára Marmontel, orgonatanára Benoist volt. 1857-ben Clovis et Clotilde c. kantátájával elnyerte a római díjat. 1860-ban Itáliában írta Don Procopio c. olasz operáját, amit hazaküldött Párizsba. A kézirat azonban elveszett, s csak 1895-ben találtak rá. A művet 1906-ban mutatták be Monte Carlo-ban. Szintén római tartózkodása alatt született a La guzla de l’émir címet viselő opéra comique, valamint a La chasse d’Ossian nyitány is.
Hazatérése után (1863) a Théâtre Lyrique színre vitte Les pêcheurs de perles (Gyöngyhalászok) c. nagyoperáját, a siker azonban elmaradt. Ugyanerre a sorsra jutott Djamilech (1872) című egyfelvonásos operája is. 1869-ben megnősült, Halévy lányát, Geneviéve-et vette feleségül. Felesége mentális problémákkal küszködött, ami beárnyékolta boldogságukat. A sorozatos szakmai sikertelenségek ellenére Bizet tovább folytatta az operakomponálást. Szakítva az opéra comique-kal megírta legnagyobb művét, a verista librettóra készült Carment. Az ősbemutatóra 1875. március 3-án került sor. A darab nem talált kedvező fogadtatásra; csak hat hónappal később, Bécsben történt meg a nagy áttörés. A szerző azonban ezt már nem érte meg: 1875. június 3-án hunyt el Bougivalban.
