Dohnányi, Ernő

1877. július 27-én született Pozsonyban. 1894-ben lett a budapesti Zeneakadémia növendéke, ahol zongorát Thomán Istvánnál, zeneszerzést Koessler Jánosnál tanult. 1897-ben Zrínyi-nyitánya elnyerte a Millenniumi Díjat. A következő évben megkezdte koncertező pályafutását, és két világrész ünnepelt zongoraművésze lett. 1899-ben e-moll zongoraversenyével Bülow-díjat nyert. 1905-15-ig a berlini Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1919-ben a budapesti Zeneakadémia társigazgatója, 1934-ben főigazgatója lett. 1919-től 1944-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető karnagya volt. A második világháború idején elhagyta Magyarországot, 1948-ban az Egyesült Államokban telepedett le, élete utolsó éveiben a Florida State College-ban tanított. New Yorkban halt meg, nyolcvanhárom éves korában, 1960. február 9-én. Dohnányi zeneszerzői tevékenysége a német későromantika, elsősorban Brahms hatása nyomán alakult ki. Kortársainak népzenei érdeklődése az ő kozmopolita tájékozódású művészetét nem érintette, de távol maradt a század egyéb irányú törekvéseitől is: artisztikus és finom lírájú művei ily módon elszigetelődtek a kor különféle áramlataitól. 2002 elején az MTA Zenetudományi Intézetében létrehozták a Dohnányi Ernő Archívumot, amelynek állományában mintegy félezer archív és kereskedelmi forgalomban kapható hangfelvétel, száz kézirat és kézirat-másolat, kétezer felvételnyi mikrofilm (ennek nagy részét a British Library Dohnányi-gyűjteményének másolata teszi ki), száz nyomtatott kotta, továbbá könyvek, levelek, újságkivágatok, fotók, emléktárgyak és egyéb dokumentumok találhatók.