1885. február 9-én született Bécsben. Rendszeres zenei tanulmányokat csak felnőtt korában folytatott, de már tizenöt éves fővel komponált. Húsz éves volt, mikor Schönberg növendéke lett. Első nyilvánosan bemutatott műve (Öt zenekari dal) ugyanazon a hangversenyen keltett zajos botrányt, mint amelyen Schönberg Kamaraszimfóniája, 1913-ban. Ennek ellenére következetesen megmaradt az atonális stílusban való komponálás mellett. Rendkívül lassan, aggályos műgonddal dolgozott, és keveset alkotott. Az első világháború idején a hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot, ezalatt érlelte meg magában Wozzeck című operáját, amit 1921-ben fejezett be. Tevékenységét megosztotta a komponálás, tanítás és az avantgarde zenéért való harcos közéleti kiállás között. 1930-ban a Porosz Művészeti Akadémia tagja lett. 1932-től rendszeresen hosszabb időt töltött Karinthiában, a Wörthi tó mellett. Bécsben halt meg, 1935. december 24-én. Lulu című operáját — amelyen hét évig dolgozott — befejezetlenül hagyta hátra.
Berg 1904-ben találkozott először Schönberggel, akivel Mahler iránt táplált közös csodálatuk hozta össze. Hat évig tanult Schönbergtől, aki valójában egyedüli mestere volt. A maga részéről — akárcsak Schönberg — Berg is a későromantika zenéjéből indult ki, és ő is eljutott addig a pontig, hogy ezt a stílust végleg kimerítettnek, idejétmúltnak érezte. Az új kompozíciós technikára Schönberg hívta fel a figyelmét. Míg azonban Schönbergnek „sikerült” teljesen feloldódnia a szerkesztés logikájában, Berg alapvetően lírai alkatát a dodekafon technika sem változtatta meg. Atonális, tizenkétfokú rendszerben írt zenéjének elsődleges mozgatóereje mindig az emberközpontú érdeklődés és szenvedélyes állásfoglalás maradt: ezért nevezték Berget „a dodekafon iskola romantikusának”.
