1899. október 1-jén született Budapesten. Zeneszerző, zenetudós, karnagy, egyetemi tanár, a zenetudományok doktora. A József Műegyetemen gépészmérnök hallgató (1919-20). 1920-25. között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Kodály Zoltán és Siklós Albert növendéke. Egyházzenei tanulmányait Harmat Artúr irányításával végezte.
Pedagógiai pályafutását gimnáziumi énektanárként kezdte. 1928-tól már a Főiskolán tanított zeneszerzést, karvezetést, zeneelméletet, népzenét, összhangzattant, partitúraolvasást, formatant. A tanítás mellett sokat tett a magyarországi kórusélet megújításáért. 1925-42. között a budapesti Cecilia Kórus, 1923–33. között a Palestrina Kórus, 1942-62. között a Mátyás templom, 1941-47. között pedig a Budapesti Kórus karnagya. 1934-ben Kerényi György és Kertész Gyula közreműködésével megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat, elősegítve ezzel a fiatalság népi szellemű nevelését. Karnagyként számos bel- és külföldi koncerten szerepelt nagy sikerrel, jelentős kórusművek és oratóriumok hazai ősbemutatója fűződik nevéhez. Rendszeresen tartott előadásokat országszerte zenetörténeti, karvezetési, pedagógiai témákról.
1931-50. között a Magyar Kórus folyóirat szerkesztője, több cikksorozatatot publikált a Parlando és az Ének-zene tanítása c. szaklapokban. 1936-tól a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének, 1938-tól a Cecilia Társulatnak, 1949-50. között a Bartók Szövetségnek vezetője, 1972-79. között a KÓTA elnökségi tagja.
Jelentős, sokrétű pedagógiai és zenetudományi tevékenységéért számos díjban és kitüntetésben részesült: Erkel–díj (1953), Kossuth-díj (1955), Érdemes művész (1954), Kiváló művész (1970), Bécsi aranyérem (1964), Munka Érdemrend arany fokozata (1969), Magyar Zászlórend (1979), Babérkoszorúval ékesített Zászlórend (1984), Bartók–Pásztory-díj (1984).
1986. november 18-án hunyt el Budapesten. Életművének gondozására, emlékének őrzésére alakult meg a Bárdos Lajos Társaság (1987).
Művei: Vokális egyházi művek: 4 mise, számos zsoltár, himnusz, motetta. Kórusok hangszerkísérettel: Körtánc (1952); Menyecske (1978); Múló pillanat (1981). Kóruskötetek: 14 vegyeskar (1959); Húsz egyneműkar (1964); 12 vegyeskar (1976); 13 egyneműkar (1977); 11 vegyeskar (1978); 14 gyermekkar (1978).
Írásai: Hangzatgyakorló I. (1959) II. (1982); Modális harmóniák (1961, 1979); Harminc írás (1969); Tíz újabb írás (1974); Liszt Ferenc a jövő zenésze (1976); Kodály zenéje és a lokrikum (1976); Zenei prozódia (1976); Bartók-dallamok és a népzene (1977).
Itt sajnos nem működik a link csatolása, tehát: http://www.youtube.com/watch?v=jLQwNw0R81Q
Csak ez maradt le :-(
Imént hallottam a nagyon kedvelt Bartók Rádió kedvenc Muzsikálójának leginkább tetsző műsorvezetőjétől, hogy a mai napon húnyt el 1986-ban a kiváló Bárdos Lajos, a behívott névjegy tulajdonosa. Némethy Attila sajnálkozva említette, hogy ettől a kíváló embertől alig hallani valamit. Erre reagálnék:
Azért nem adok le én, mint a Bartók Rádió Muzsikáló reggelének és délutánjának egyik legfelelősebb szerkesztője Bárdos-műveket vagy csak néhány Bárdos-művet, mert nem szeretem a zenéjét. Inkább halljanak a hallgatók újból csak Mendelssohnt, mondjuk a D-dúr z6-os 4. tételét, mert Mendelsssohn kiváló ember volt, zejéjét alig játszák itthon, életének nevezetes évfordulóin kevés műve hangzik el, és mint köztudott, hazájában, Németországban sem adnak le műveiből a klasszikus zenei rádiók. Nekü k viszont kötelességünk ezt a hiányt pótolni, már csak azért is, mert Németországban rendszeresen játszanak be Bárdos-kórusokat vagy más Bárdos Lajos-műveket.
De azért komolyan: kin múlik a Magyar Rádióban, hogy attól a nagyszerű embertől is hallhasson Némethy Attila, és az ő közvetítésével mi is Bárdos-műveket?!
Hasonló a helyzet az egyes művek előadóival: néhány napja Vadim Repin játszotta Bazzinitól a Manók táncát, és mindig csak tőle halljuk. Több rugalmasságot, mert így unalmas és érthetetlen lesz a szerkesztés.
Kárpótlásul egy alig 7 perces gyönyörűséges vegyeskar! A mester még élt, és mutatták is a műsorszám előtt!