Franck, César

César Auguste Jean Guillaume Hubert Franck 1822. december 10-én született, és 1890. november 8-án hunyt el. Német-belga származású zeneszerző, orgonaművész és zenetanár volt, aki élete nagy részét Párizsban töltötte. César Franck Liege-ben született. Édesapja zongoravirtuóznak szánta. Először a liegei konzervatóriumban tanult, majd tizenöt éves korában a párizsi Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Ennek elvégzése után 1842-ben két évre hazatért Belgiumba, majd 1844-ben visszatért Franciaországba, és élete hátralevő részében ott élt. Úgy döntött, hogy mégsem lesz zongoraművész, ami igen feszült kapcsolatot teremtett édesapjával. Első párizsi évei alatt tanításból élt, valamint orgonistaként is dolgozott, például 1847-től 1851-ig a Notre Dame de Lorette, 1851-től 1858-ig a St. Jean-St. Francois templomokban. Ebben az időszakban intenzíven fejlesztette orgonajáték- és improvizációs technikáját. Megismerkedett a híres francia orgonaépítővel, Aristid Cavaillé-Collal is. César Franckot 1858-ban kinevezték az újonnan felszentelt Saint Clotilde Székesegyház orgonistájává, mely tisztséget haláláig viselte. Ekkor már igen ismert volt improvizációiról, mégis első orgonaművei csak 1868-ban, 46 éves korában jelentek meg. E kiadvány tartalmazza egyik legnagyszerűbb kompozícióját, a Grande Piece Symphonique-t. 1872-től Franck a párizsi Zeneakadémia orgonaprofesszora volt. Legnevesebb tanítványai közé tartozott Vincent d' Indy, Ernest Chausson, Louis Vierne és Henri Duparc. César Franckot sokan Bach után a legnagyobb orgonaszerzőnek tartják, habár csupán tizenkét nagyobb szabású orgonaművet komponált. Mégis, tevékenységével megalapozta a francia szimfonikus orgonajáték műfaját. Különösen a huszonöt perc hosszúságú Grande Piece Symphonique szolgált útmutatóul Widor, Vierne és Dupré orgonaszimfóniáihoz. César Franck számos művében alkalmazza a ciklikus formát, mely szerint a tételek fő témái ugyanabból az alapmotívumból fejlődnek ki. A fő dallamok ennek megfelelően kapcsolódnak egymáshoz, és visszatérnek a zárótételben. Zenéjének harmóniavilága tipikusan későromantikus, nem nélkülözve Liszt és Wagner hatását sem. Másik jellegzetessége műveinek a gyakori finom moduláció. Sokszor előfordul, hogy e hangnemváltás-sorozatok a dallam induló hangnemétől harmóniailag igen távol fejeződnek be. César Franck alázatos, egyszerű, tisztelettudó és rendkívül szorgalmas ember volt. Személyisége tükröződik zenéjében is, mely gyakran komoly, áhítatos, örömöt sugárzó vagy szenvedélyes, de sohasem könnyed vagy humoros. Legjelentősebb műveit - szokatlan módon - élete második felében írta. Ezek közé tartozik a d-moll szimfónia, a Szimfonikus variációk zongorára és zenekarra, az A-dúr hegedű-zongoraszonáta és a Fisz-dúr zongoraötös. César Franck 1890-ben súlyos közlekedési balesetet szenvedett. Ezt követően még komponált három mesterművet, három Korált orgonára. Röviddel ezután a baleset következményeiben meghalt. Síremléke Párizsban, a Montparnasse temetőben található.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.