Esterházy Pál

A műkedvelő költő és zeneszerző, a művészetek patrónusa, Magyarország nádora 1635. szeptember 7-én született Kismartonban (ma Eisenstadt). Nagyszombaton jezsuita gimnáziumban tanult, ahol az iskoladrámákban jeleskedett, később kiváló katona és államférfi lett. 1652-ben kinevezték Sopron megye helytartójává és királyi tanácsossá, 1661-ben Bécsben I. Lipót intézőjévé. 1681-ben választották Magyarország nádorává, 1687-től a római Szentszék hercege volt. 1713. március 26-án halt meg Kismartonban. 1656-ban megjelent verseskötetének címe (Palas s Ester kedves táncza) saját nevére utal. 1674-ben Kismartonban megszervezte a templomi kórust és zenekart, ami az Esterházy-birtok zenei életének alapját jelentette. Virginálon játszott, repertoárjából mintegy 80 egyházi és világi dalt és számos táncot ismerünk. Egyetlen zenei vonatkozású műve maradt az utókorra, a Harmonia caelestis. Az 55 kantátát tartalmazó gyűjteményt 1711-ben adta közre Bécsben. A kantáták (40 szóló, 6 duett és 9 kórus) a XVII. század utolsó negyedére datálódnak, bár stílusuk kora barokk.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.