
Az itáliai komponista, költő, híres orgonista, énekes és hangszerkészítő az olasz trecento legjelentősebb muzsikusegyénisége, a trecento második generációjához tartozik. Fölülmúlta kiváló elődei (pl. Giovanni da Cascia, Jacopo de Bologna) teljesítményét, amit fennmaradt műveinek nagy száma is bizonyít.
Firenzében vagy Fiesoléban született 1325-35 körül, apja Jacopo del Casentino festőművész. Látását már gyermekkorában elvesztette egy himlős kiütéstől, így ennek következtében egész életét a zenének szentelte. Filippo Villani 1381-ben írt dicsőítő beszéde (Liber de origine civitatis Florentiae) Landini életrajzának fő forrása, amelyben beszámol poeta laureus-i címéről, amit ciprus királya adott át Landininek az 1360-as években. 1369-96 között a firenzei S. Lorenzo-templom híres orgonistája volt, s legendás emlékezőtehetséggel rendelkezett. Korabeli elszámolások tanúsága szerint 1397. szeptember 2-án halt meg Firenzében.
Műveinek legnagyobb részét 140 balladája teszi ki, ezen kívül 1-1 cacciája és virelai-je, valamint 12 trecento madrigálja maradt fenn.