Fauré, Gabriel

A francia zeneszerző 1845. május 12-én született Pamiers-ban. 1854-64-ig a párizsi École Niedermeyer-ben Saint-Saëns tanítványa, 1866-70 között a rennes-i St-Sauveur templom orgonistája volt. 1871-től ismét Párizsban élt, az École Niedermeyer tanára lett, és a St. Honoré d’Eylau és St. Sulpice templomban orgonált. 1877-től a párizsi St. Madeleine templomban karmesterként alkalmazták, ahol 1892-től a zenetanításra is felügyelt. 1896-ban a St. Madeleine karmesteri állása helyett annak orgonistája, valamint Massenet utódjaként a párizsi Conservatoire egyik zeneszerzés-osztályának tanára lett. Tanítványai (többek között Koechlin, Schmitt, Ravel) révén jelentősen befolyásolta az új francia zene fejlődését. 1903-tól a Figaro zenei tudósítója volt, eközben egyre súlyosbodó fülbetegség gyötörte. 1905-1920-ig Dubois utódaként a párizsi Conservatoire igazgatását vállalta. 1924. november 4-én halt meg Párizsban. Számos kísérőzenét komponált Dumas, Haraucourts, Maeterlinck (Pelléas és Mélisande), Clémenceau, Fauchois műveihez, kórusműveket, Messe de Requiem-et, Apollón-himnuszt, két operát (Prométhée, Pénélope), F-dúr és d-moll szimfóniát, gordonka-, valamint hegedűszonátákat, továbbá Napóleon halálának 100. évfordulójára Chant funéraire-t írt. Számos zongoradarabot és -sorozatot alkotott, Beethoven c-moll és Mozart K. 491-es c-moll zongoraversenyéhez kadenciát komponált. Dalait, főleg ciklusait többek között Verlaine, Lerberghe, Mirmont és Brimont verseire írta.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.