Albéniz, Isaac

Spanyol zeneszerző, aki 1860. május 29-én látta meg a napvilágot Camprodónban (Lérida). Kiskorától csodagyermekként tartották számon. Hét évesen Antoine-François Marmontel, az ünnepelt zongoratanár magántanítványa lett Bizet és Debussy után. Nyolc éves volt, amikor egy spanyolországi koncertturné után megkezdte tanulmányait a Madridi Konzervatóriumban. 1872-ben Latin-Amerikába hajózott. Európába visszatérve beiratkozott a Lipcsei Konzervatóriumba. Tanára Carl Reinecke volt. Röviddel ezután a Brüsszeli Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakára járt, ahol 1879-ben első díjat nyert. 1880-ban Budapestre jött, hogy technikai tudását Liszt Ferenc segítségével emelje magasabb szintre. A következő években bejárta Európát és Észak-Amerikát, majd 1883-ban Barcelonában telepedett le, és családot alapított. Eddigre már komponistaként is elismert volt, elsősorban szalonzenét írt zongorára. 1890 körül találkozott Felipe Pedrell-lel, a kiváló zenetudóssal, zeneszerzővel és népdalgyűjtővel. Az ő hatására keresett új inspirációkat a spanyol népzene gazdag hagyományaiban. Albéniz ezután Párizsba utazott, hogy Paul Dukas-tól és Vincent d’Indy-től tanuljon zeneszerzést. 1893 és 1900 között a párizsi Schola Cantorum zongoratanára volt. Ekkor írta leghíresebb műveit: az Iberiát és a D-dúr tangót zongorára. 1909. május 18-án halt meg Cambo-les-Bains-ben.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.