Pergolesi, Giovanni Battista

Olasz zeneszerző, 1710. január 4-én született Jesiben, és 1736. március 16-án, fiatalon halt meg Pozzuoli-ban (Nápoly mellett). 1723-ban Nápolyba került a Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristo-ba, ahol 1725-től már fiú-szoprán énekes, 1729-30-ban pedig elsőhegedűs és segédtanár volt az intézményben. Operaszerzői pályafutása 1731-ben indult útnak Salustia című opera seriája előadásával. 1732-től Pergolesi Nápolyban Stigliano herceg karmestere lett, és itt került bemutatásra nápolyi dialektusban írt Lo frate ’nnamorato című komédiája, amely Gennaro Antonio Federico nyomán készült. 1733-ban az Il prigioniero superbo című opera seriát vitték színre. Ennek a darabnak a felvonásszüneteibe iktatta be Pergolesi a La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló) című buffointermezzóját, amelynek elsöprő sikere a műnek tartós népszerűséget biztosított. Korszakalkotó jelentősége többek között abban mutatkozik meg, hogy a francia opéra-comique előképe volt, s Párizsban 1752-ben ez a darab robbantotta ki az ún. buffonisták harcát. Utolsó opera seriáját, az Adriano in Siria-t 1734-ben mutatták be Nápolyban. Még ebben az évben Pergolesi Maddalani herceg szolgálatába állt Rómában. Ehhez az időszakhoz fűződik F-dúr miséje és L’Olimpiade című operája (1735). Ezt követően a szerző a pozzuoli ferences kolostorba ment, s itt írta utolsó művét, a Stabat Matert. Gyermekkora óta tartó hosszú betegeskedés után itt hunyt el alig 26 évesen.