Barbieri, Carlo Emanuele

Az olasz karmester és zeneszerző 1822. október 22-én született Genovában. A nápolyi konzervatóriumban tanult éneket Crescentinitől és zeneszerzést Mercadantétól. Habár írt operákat, vaudeville-ket (opera comique népszerű dalbetétei) és egyházi műveket is, elsősorban színházi karmesterként vált jelentőssé Észak- és Közép-Európában. 1844-től a bécsi Carltheaterben vezényelt két évig, emellett a Kärntnertortheater korrepetítoraként dolgozott és számos vaudeville-t és pantomimet írt. Operakarmesterként többfelé utazott: 1847–48-ban a berlini Königstädtisches Theaterbe, 1849-ben Drezdába, 1850-ben Hamburgba, 1853-ban Brémába és 1854-ben Rio de Janeiroba hívták. 1856-tól Bécsben élt, és több osztrák városban vezényelt, 1862-ben pedig Budára költözött, ahol a Nemzeti Színházban működött. 1867. szeptember 28-án hunyt el Pesten. 16 operát és számos kórusművet írt. Leghíresebb operája, a Perdita (1865) Shakespeare Téli utazásának szabad átalakítása. Zárt számok nélküli, folyamatos zenei szövete wagneri, de maga a zene régi stílusú: a hangszer gyakran az énekszólamot duplázza. Általában diatonikus dallamokat és 6/8-os metrumot alkalmaz. Kórusainak textúrája egyszerű, többnyire homofón.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.