Auber, Daniel-Francois-Esprit

(Helyesen: Auber, Daniel-François-Esprit) Francia zeneszerző, a XIX. századi francia vígopera egyik legjelentősebb képviselője. 1782. január 29-én született Caen-ben, 1871. május 12–én hunyt el Párizsban. Élete korai szakaszát Angliában töltötte, ahol kereskedőnek készült. 1804-ben visszaköltözött Párizsba, és pályát változtatott – zeneszerző lett. 1806-ban már az „Apolló gyermekei” társaság kötelékébe tartozott mint komponista. Ekkor keletkezett négy gordonkaversenye, Mazas-nak ajánlott hegedűversenye (1808) és zongoratriója. Operaszerzőként is bemutatkozott: ebben az évtizedben írta első színpadi műveit: L’erreue d’un moment (Párizs, 1805), Couvin (Châteu de Chimay, 1812). Cherubini hallotta ezeket az operákat, s maga mellé vette, zeneszerzői technikák használatára oktatta a fiatal szerzőt. A tanultakat Auber La bergère châtelaine (Párizs, 1820) és Emma (1821) című operáiban kamatoztatta, amelyek az első igazi sikereket jelentették számára. Hamarosan együttműködés alakult ki Scribe és a zeneszerző között, Auber vígoperáinak nagy részét az ő librettóira írta. Hírneve gyorsan nőtt. Művészete az 1820-as évek második felében érte el csúcspontját Le maçon (1825), Fra Diavolo (1830) és La mutette de Portici (A portici néma, 1828) című műveivel. Utóbbit a francia nagyopera egyik prototípusának tekintik. A szerzőt 1829-ben az Institut National de Musique tagjává választották, 1842-ben a Conservatoire igazgatójává, 1857-ben pedig III. Napóleon udvari karmesterévé nevezték ki. Utolsó operáját, a Rêves d’amour-t 1869-ben mutatták be Párizsban.