Kacsóh Pongrác

1873. december 15-én született Budapesten. Zeneszerző, zenekritikus, a magyar színháztörténet egyik legnépszerűbb daljátékának, a János vitéznek komponistája. A kolozsvári konzervatóriumban Farkas Ödön tanítványaként zeneelmélet, zongora, valamint fuvola tanulmányokat folytatott. Zenekart szervezett a konzervatórium növendékeiből, amelynek vezetését szintén ő látta el. 1892-től természettudományt tanult a kolozsvári egyetemen, ahol 1896-ban doktorált. 1898-tól budapesti gimnáziumokban matematika és fizika tanár, 1903-tól főreáliskolai igazgató. Első daljátékát (Csipkerózsika) egy fővárosi magán-leányiskola növendékei részére írta. Tehetségére – a hiányos zeneszerzési és hangszerelési ismeretek ellenére –felfigyelt a kor népszerű operett-librettistája, Bakonyi Károly, aki megbízta Petőfi Sándor János vitézének megzenésítésével. Kacsoh a munkát 5 hónap alatt végezte el, a mű 1904. november 18-án a bemutatón (Király Színház) nagy sikert aratott. Zeneszerzésbeli tudását a Zeneakadémia professzoránál, Herzfeld Viktornál tökéletesítette. A komponálás mellett széles körben folytatott más jellegű tevékenységeket is. Rendszeresen publikált az Új Élet, a Magyar Figyelő és a Zenevilág c. folyóiratokban, mely utóbbinak 1903-05. között felelős szerkesztője volt. Kritikáival egyengette a modern magyar zene útját. Az elsők között írt vezércikket az ifjú Bartók Béláról. Jelentős szerepet töltött be az 1911-ben megalakult Új Magyar Zeneegyesület (UMZE) létrejöttében. 1912-től 1923. december 16-án bekövetkezett haláláig Budapesten élt, ahol a fővárosi zenetanfolyamok főigazgatójaként irányította a szakszerű zeneoktatást. Alkotásai közül színpadi művei a legjelentősebbek. Emellett katonadalok, műdalok feldolgozásai fűződnek nevéhez. Művei: Csipkerózsika (1904); János vitéz (1904, Buttykay Ákos 1931–ben operává dolgozta át); Rákóczi (1906); Mary Ann operett (1908); Dorottya opera (bem. 1929); dalok Pásztor Árpád A Harang c. drámai legendájához (1907) és Molnár Ferenc Liliomához (1909). Írásai: Prolegomena a zene positiv aesthetikájához; A zene fejlődéstörténete (a Műveltség Könyvtára, 1909); Az iskolai karénektanítás pedagógiája (1910).