Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Szüleivel 1885-ben Galántára, 1892-ben Nagyszombatra költözött. Középiskolai tanulmányai mellett zongorázni, hegedülni és gordonkázni tanult. 1898-ban a nagyszombati érseki főgimnázium zenekara számára nyitányt írt. 1900-05 között a budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt, ugyanekkor az egyetem bölcsészkarának is hallgatója, 1906-ban szerzett doktori diplomát. Ugyanebben az évben kapcsolódott egy évvel előbb megkezdett népdalgyűjtői munkájába Bartók Béla, akivel közösen kiadták a Húsz magyar népdalt. 1906-1907-ben Berlinben és Párizsban járt, majd a Zeneakadémia tanára lett. Első jelentős zeneszerzői sikereit a tízes években aratta. Hamarosan külföldön is ismertté vált. A Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia aligazgatója volt, ezért az új rezsim felelősségre vonta és két éven át hallgatásra kényszerítette. 1930-33 között a budapesti Tudományegyetemen adott elő, 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946-49-ig elnöke. 1944-ben a kolozsvári, 1957-ben a budapesti, 1960-ban az oxfordi egyetem avatta díszdoktorrá. Három ízben (1948, 1952, 1957) kapott Kossuth-díjat. 1967. március 6-án, nyolcvanöt éves korában hunyt el Budapesten.
