A Pireneusokban levő Ciboure-ban született, 1875. március 7-én. Családja kevéssel ezután Párizsba költözött. Itt kezdett Ravel zenét tanulni, hétéves korában, majd 1889-ben a Conservatoire növendéke lett. A kilencvenes években jelentkezett első kompozícióival, amelyekben félreérthetetlenül megmutatkozik egyéni stílusa. 1901-ben elnyerte a Római díj második fokozatát (az első fokozatra a bírálóbizottság nem tartotta méltónak, pedig ekkor már többek között a Pavane és a Jeux d’eau című zongoradarabokat is megírta).
A század első éveiben további remekműveket alkotott: a Vonósnégyest, a Miroirs című zongoraciklust és a Szonatinát, továbbá a Lúdanyó meséi című balettet. Érdeklődéssel harmonizált népdalokat, így többek között görög, héber és orosz dallamokat. Két operája közül a Pásztoróra (L’heure Espagnole) 1911-ben, A gyermek és a boszorkányok (L’Enfant et les Sortiléges) című gyermekopera 1925-ben került színre.
Az első világháború, mint annyi más művészt, Ravelt is alkotói válsággal fenyegette. Általános pesszimizmusához anyja halála is hozzájárult. Csak a húszas években talált ismét magára. Műveiben az impresszionizmusra jellemző, elmosódó, foltszerű harmóniák helyébe ekkor lépett a tiszta, puritán dallamvonal. Érdeklődése kiterjedt az egész világra: meghangszerelte Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát, az amerikai Coolidge asszony felkérésére írta Madagaszkári dalait, a magyar Arányi Jelly hegedűművésznőnek a Tzigane című hegedűrapszódiát ajánlotta, de tanulmányozta és műveiben felhasználta az amerikai jazzmuzsika elemeit is.
A harmincas évek kiemelkedő alkotásai zongoraversenyei, továbbá a Saljapin számára írt – végül is befejezetlenül maradt – filmzene (Don Quichotte à Dulcinée). 1932-ben autóbaleset érte, élete hátralevő öt esztendejében nem komponált. Párizsban hunyt el, 1937. december 28-án.
A francia zene minden jellegzetes vonása: kultúra, szellem, sokoldalú érdeklődés, humor és a kiváló formaérzék fellelhető Ravel életművében. Dallamainak tiszta vonalrajza, harmóniáinak változatossága különösen zongoraműveiben tűnik fel. Érdekes módon Ravel, aki a modern hangszerelés egyik legragyogóbb virtuóza, legtöbb művét először zongorára képzelte el, s csak ezután írta át zenekarra. Színpadi alkotásait főként a tánc inspirálta. A Daphnis és Chloé című táncjátékot, a Lúdanyó meséit, valamint a La Valse című tánc-szimfóniát balettszínpadra szánta: ezek a művek azonban már világszerte tért hódítottak a hangversenytermekben is.
