Mihály András

A zeneszerző, gordonkaművész és karmester Mihály András 1917. november 6-án született Budapesten. 1938-ban fejezte be gordonkatanulmányait a Zeneakadémián. Főtárgy tanára Schiffer Adolf volt, kamarazenét Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól tanult. Intézményes kereteken kívül komponálás órákat vett Kadosa Páltól és Strasser Istvántól. 1941-46-ig az illegális kommunista párt tagjaként munkáskórusok vezetésével foglalkozott, mialatt saját vonósnégyesével Berg, Schönberg, Hindemith és Bartók műveinek szerzett elismertséget. Korai alkotásait (Zongoratrió – 1940, I. vonósnégyes – 1942) is ezek inspirálták. 1944-ben letartóztatták illegális kommunista tevékenysége miatt. Egy évig a buchenwaldi koncentrációs táborban raboskodott. Szabadulása után, 1946-48 között szólógordonkás volt az Állami Operaházban és a Filharmóniai Társaság titkára, 1948-50-ig pedig az Operaház főtitkára. 1949-től a Zeneakadémia kamarazene tanára, később (1950-92) tanszékvezetője volt. Tanítványai közé tartoztak a Bartók Vonósnégyes, az Éder- és a Takács-Nagy Kvartett tagjai is. 1968-ban megalakította a Budapest Kamaraegyüttest, amelynek célja a kortárs zene népszerűsítése volt. 1962-78-ig a Magyar Rádió zenei lektora, 1978-87 között az Operaház igazgatója volt. 1993. szeptember 19-én hunyt el. Zenekari művek (Három szimfónia –1946, 1950, 1962), concertók (a Kossuth-díjas Gordonkaverseny – 1953, Zongoraverseny – 1954, Hegedűverseny – 1959), kantáták (Szabadság és béke – 1942), kórusok, dalok (Az áhítat zsoltárai – 1969), kamaradarabok és zongoraművek (Ciaconna – 1961), valamint színházi kísérőzenék szerzője. Díjak: Erkel-díj, Liszt-díj, Érdemes művész, Kiváló művész.