Kedves Tomás! Kicsit későn reflektálva a 7-re: az első mondatot nagyon nem értem.... Az ún.  zenei "Sturm und Drang", vagyis egyrészt a középkori balladák újrafogalmazása, a balladai légkör, atmoszféra megfogalmazása (ködös, lidérces tájak, tanyázó rablóbandák, a borzongtató romantika) elsőként Zumsteeg nevéhez fűződik. Ami nagyon nem véletlen, mert a markáns képviselőjének,Schillernek volt a gyerekkori iskolatársa és később is a legközelebbi barátja. A "Szellemek szigete" c. dalművének (1798) már a címe is jellemzően utal rá. A többi dalművének a tárgyköre is hasonló. Viszont nagyon érdekesnek tartom, hogy a későbbiekben a kamaraművei inkább visszafordulnak a késő-klasszicista világhoz. a terjedelmes, de nem öncélúan szép csellóversenye a csellóverseny-irodalom egyik ékköve.----------------------------------------

2. Én, őszintén szólva a "nemzeti stilus" fogalmat kissé általánosítónak, leegyszerűsítőnek tartom. Ez udvartartásonként (központonként) kicsit más-és más volt, de végül is nevezhetjük egy "átlagnak" is.....Külön kezelhetjük a sporadikus (antiközpontos) kolostori egyházzenét, amely mondhatni, távolságot tartott az elvilágiasodás útjára lépett udvar-közeli, egyházközponti zenéhez. És külön világ - ha nem is voltak sokan -  a "retrográd", az igaznak tartott, ősibb megfogalmazások hívei.

Minden bizonnyal.



Mai szemmel már a különböző centrumok zenéje is jobban elkülönül: Róma - Velence - Nápoly (ez is a későreneszánszon nyugszik: Palestrina - Gabrieli/Monteverdi - Gesualdo/Monteverdi). Bécs és Drezda zenéje is elkülönül (utóbbiban enyhébb a franciás hatás, és van némi affinitás a protestáns zenére - nem csoda: protestáns vidéken. Maga Ágost is csak a templomban mert körmenetet tartani.)

Kedves Tomás, a nemzeti elkülönülésben igazad van, de akkor ezt nem így látták. Úgy tartották, hogy nincs "külön" német stílus, a két meghatározó az olasz és a francia. Így például Händelt olasznak mondták, Bachot az élete végére "elfranciásodott" olasznak.

6 és nem csak az irodalomban! CPE Bach, mint a zenei "Sturm und Drang" fő alakja, szintén "rajta volt már a szeren"... :)



Zsölénynek emellett van bőben igazsága abban, hogy érdemes a korabarokkot valamelyest elválasztva látnunk a későbarokktól, ha már osztályozunk: Cervantes és Bach között nemcsak a földrajzi, de az időbeli eltérés is hatalmas. Ettől függetlenül mégis mindkettőt persze a barokk "kosárba" dobjuk.



A nemzeti különbségek is borzasztó fontosak: talán a barokk korban a legegyértelműbb az olasz, a francia és a német stílusok elkülönülése.



A német barokkon belül én még fontosnak látnék még egy elkülönítést, sőt én leginkább eszerint nézem a folyamatok alakulását: a katolikus - protestáns ellentétről lenne szó. Ne felejtsük, hogy a kor az ellenreformáció kora, ami persze a reformáció harciasságát is növelte (bár az amúgy is elég nagy volt).



Visszatérve a nemzeti stílusokhoz: érdekes folyamatot figyelhetünk meg: a középkor egyszólamúsága az egységes dallamkincsen alapuló helyi hagyományok különbségét ápolta, ezzel a középkor vége felé egy egyre egységesítőbb tendencia állt szemben (gregoriánum); a reneszánsz idején a francia-angol-flamand (vö.: Machaut - Dunstable - Dufay/Josquin, stb.) polifónia az egyeduralkodó, ami a kor végére egyre erősebben nemzeti színezetet kap (madrigál, chanson, Tenorlied, stb; Anglia Power, Dunstable óta önálló stílussal!) és egyre inkább "olaszosodik". A barokkot épp az olasz stílus indítja el. De ez "beépül" a reneszánsz végére kialakult nemzeti stílusokba, így gazdagítva azokat, eljut egy pontra, ahol mindegyik teljesen önálló arcot kap. A gáláns kor során még valamelyest megmaradnak a különbségek, de a bécsi klasszika térhódítása során (amely eleve - bécsi jellegénél fogva is!!! - magába olvaszt számos [francia, olasz, angol] hatást) ezek eltünedeznek: innentől kezdve a "bécsi stílus" szinte egyeduralkodó. Beethovent pedig már szinte lehetetlen "megkerülni".

Még egy vonal Dél-Németországból, Drezda-Berlin központtal indul meg a romatika során (Hoffmann, Mendelssohn, Schumann, Wagner): innentől kezdve a németek és az osztrákok uralják a porondot.

Lehet mégoly sikeres is egy olasz (Rossini, Verdi), vagy egy francia (Berlioz), valójában "német" zenét ír.

Tinkának igaza van, ráadásul a helyek tekintetében is vannak időbeli elcsúszások, a ún. művészeti ágak közötti fáziskésésekről nem is beszélve és ekkor még nem is beszéltünk az emberi lélek változásairól. Az évszám sosem mond semmit illetve csak kapaszkodó, mankó. Haendel még élt és alkotott a maga stílusában, mikor már az irodalomban már megindult a Sturm und Drang...

Kedves Zsölény!

Nem mennék most bele a történelembe,mert-e szemszögből teljesen pontos a történelmi évszám.

Fórum témám koránt sem erre irányult, csupán vázolni szerettem volna a reneszansz és a barokk stíluskorszakok közötti átmeneti időszakot, amelynek eredményeaz első opera.

Egyébként pedig két stílus-korszak között soha sincs egy határozott cezura,hanem folyamatok és átmenetek történnek több évtizeden keresztül.

szerintem linkelj be a Barokk esztergapadhoz, szerintem az egyik legjobb topik,és a "Topikgazda" fog neked örülni. Tannn

kedves Tinka,

egy javaslat, ha megengeded, látom, sokmindenre kiterjedö, szép zozzászólásaid vannak, engedd meg, hogy javasoljam, hogy nyiss egy uj toppikot :tinka naplója cimmel, mielött elkezdesz irni, én is igy csinálom

kattintok egyet, és az irásmezöre irom pld



TÉMa : a barokk müvészete 





Téma : miért irunk kevesel Lisztröl





3,TÉMA : miért nem figyelünk jobban Cesar Frankra





téma : Hol lehet megvenni Mosonyi mihály szimfóniáát

és már van három további témád, anélkül, hogy nyitnál egy uj topikot

bocs hogy szóváteszem, de nekem is rengeteg topikom volt

 a moderátorok türtek, de közben a hajuk szála égnek állt

mióta "Témázok, topiknyitás nélkül

ugy veszem észre, megnyugodtak a kedélyek

persze ez csak javaslat, nagyon jól rudom, nincs jogom beleszólnni a fórumozásodba

Szia  Tann

Kedves Tinka! Nagyon érdekesen ragadod meg a kort. Melyet időben talán megoszthatunk 1648-nál, a Westfaliai Békénél, amely az abszolút monarchiákhoz vezetett el, ugyanúgy, ahogy a római nagy polgárháborúk kora után a császárság formája vált szükségszerűvé és elfogadottá.

Ez a korszak az izzó feszültségek és a magas hőfokú szenvedélyek kora.

Lényege, éltető eleme a belső érzelmi hullámzás a zenében, de hasonló művészeti ágakban is, mint  a festészetben, szobrászatban és az építészetben.

A barokk kor művészei keresik a lelket fölkavaró témákat, tobzódnak a szenvedélyek kimutatásában.

Gyakran küzdenek benne élesen az ellentétes törekvések egymással, a kor

történelmében, életérzésében .

A művészetek világa ugyanilyen sokszínű. A klasszikus szigor és a féktelen csapongás olykor békésen megfér egymással éppúgy, mint a fejedelmeket dicsőítő udvari költők versezetei,Cervantes ironikus realizmusa, vagy a kacagtató vígoperák és Bach monumentális passioi.

Ezt a látszólag kibékíthetetlen ellentétet a kultúra stílusa hozza közös nevezőre.

A reneszansz kort a barokk kor követi. E kor komponistája a Medici udvar jeles,becsült tagja Jacopo Peri ( 1561-1633) olasz komponista.Azért emeltem ki személyét, mert nem tul sokan ismerik nevét, és műveit, annak ellenére,hogy hozzákötjük az első operát, tehát az opera szülőatyja.

Peri orgonistaként dolgozott templomokban és az 1590-es években  Jacopo Corsival együtt alkottak. Közösen döntötték el, hogy újjáélesztik a görög tragédiákat. 

A görög tragédiák ötvözete volt az első opera.

Ennek ellenére kevés műve maradt fenn. Pl. Rinuccini, Euridice, az 1597-ben bemutatott Dafné. ( a mai napig fennmaradt mű).

Műveit " divatjamultnak" tekintették, s helyébe inkább a " fiatal" generációk szerzői léptek. Eltérnék a felsorolástól, hogy egyet példaként említsek Monteverdi.